„az öreg holdat az Isten csillagokra aprítja fel”
Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja
Tanúságtétel. Valami olyan dologról, amiről tudni kell, amit ellenezni kell. De nagyon távol van. Ritkán tudja az ember lánya igazán átérezni. Szerencsére. De itt valahogy, nem a hivatalos szomorú módon, de sikerült. Talán azért, mert Szolzsenyicin tényleg átélte.
Az ilyen, borzalomban született tanúregényekről nehéz klisék nélkül beszélni. Ami fontos volt nekem, az olvasónak: humor, izgalom, az unalom teljes hiánya. Mindazt megadta nekem a regény, amit ott, a munkatáborok világában a szereplőknek nélkülözniük kellett. Legalábbis ezt gondolja a naiv, távoli utód. Azonban a végére rájöttem, hogy ez nem így van. A szörnyű körülmények közt is ki lehet alakítani egy élhetőbb ritmust. Amitől a rab úgy érezheti a fegyenctelepen, hogy „eltelt egy felhőtlen, majdnem boldog nap”. A talpraesettség győzelme. Vagy ez is csak látszat? (Merül fel bennem a kétely: „a fogoly gondolata – az se szabad, egyre ugyanakörül forog…”) A nyomor megvetése.
Suhov közben mégis elszakad a családjától, a „rendes” életétől. „Levelet írni most olyan, mintha egy szunnyadó, feneketlen tóba kavicsokat dobálna.” Értelmetlen: ő se érti az otthoniakat, és azok se őt. Mások a gondjaik, más léptékű a küzdelmük. Például az élelemért: a táborban állandó harc folyik a rossz ételért, mert még az is az életben maradást jelenti. („… hogyan is étkeztek azelőtt a faluban: jó nagy darab húsokat ettek. A táborban Suhov rájött, h ez helytelen volt. Enni viszont kell, mégpedig úgy, hogy minden gondolat az evés körül forogjon…”)
Még egy dolog: ugyan konkretizálva van a hely, az események, de nincs benne kimondott gyűlölet egy konkrét hatalom ellen. A láttató leírás által ítél(tet) el minden hasonló tábort és rendszert. Talán azért van ez, mert ezt a regényt még a száműzetés előtt írta Szolzsenyicin. Nem tehette meg, h nyílt kritikával illesse a hatalmat. (De még ezért is megbírálták.)
Azt hittem, nem fog tetszeni, és mégis.
A könyv lényege, kimondva is benne foglaltatik:
„Ide figyeljen, a művészet lényege nem az, hogy mit, hanem hogyan.”
