Sillanpää: Silja

Ha csak nagy vonalakban kéne leírnom, mi is történik Siljával, valami ilyesmit kéne írnom:
Silja ártatlan, árva parasztleányka, aki szerelembe esik, de a férfi elhagyja, aztán szegény lányt elviszi a tüdőbaj. Ennél unalmasabban nem is lehetne lefesteni a regényt. Meg hát én Thomas Hardy: Egy tiszta nője után sírva menekülök az ártatlan lánykás sztorik elől.

De Silja más. Ő nem egy buta szűzlányka.

A finn paraszti világban Silja tulajdonképpen modern nőként fogható fel szerintem. Egy nő, aki vállalja az érzelmeit, aki szenvedélyesen éli meg az életet, aki nem lát semmi megbotránkoztatót abban, ha különösebb ok nélkül megy a vonzalmai után.
Persze nem enged akárkinek, hiába keverik őt hírbe, a szívét tényleg csak az igazi tudja meghódítani. Nem hezitál, nem szenveleg szüzessége elvesztésén, hanem örül neki, mert őszintén, igaz szenvedéllyel szeretett valakit, és szerette valaki őt.
(Más kérdés, hogy a pasi már másnap lelép, jellemző :) )
 

Silja azért is különleges, mert meglátja az őt körülvevő világ apró szépségeit.Tud örülni a fecskék dalának, a fáknak, ahogy a szélben hajladoznak, vagy a fekete égen hunyorgó csillagoknak. Sillanpää olyan finomsággal festi le ezt a környezetet, olyan hangulatot teremt, hogy szinte azt érezhetjük, egy finn tó partján csücsülünk, és bámuljuk a felhők táncát.

Azt sajnálom, hogy Sillanpää nem szakadt el teljesen a konvencióktól, és az én modern Siljámnak ilyen buta módon kellett meghalnia. Ez a befejezés sajnos igencsak középszerű. Ez a lányka nem ezt érdemelte. :)