Steinbeck: Rosszkedvünk tele
Ethan Hawley bolondos férfi. "Kérlek, kis egérke, légy a feleségem" - mondja imádott feleségének minden nap. "Unimum unimorum... Figyelmezzetek reám, ó, borsókonzervek és ti savanyú uborkák..." - zsolozsmázza a konzerveknek a boltban, ahol szatócssegéd. Vicces, becsületes, jó ember ez az Eth. Egy csak a baj. Egykori vagyonát, ősi családja fényes nevét elvesztette, mikor csődbe ment. Mostani szegény sorsa lassan felőrli az ő vidám bohóclelkét, és könnyeket fest a mosoly helyére. Ethannek elég egyszer a bűn útjára lépnie, visszafordulni már nem tud róla.
Ő csak azt szeretné, hogy felesége és a gyerekei büszkék legyenek rá. Hogy a nagyapa a mennyből mosolyogjon rá, amiért visszaszerzi a család jóhírét. Mi kell ehhez? Pénz. A makulátlan Ethan Hawley elhatározza, hogy meggazdagszik, de akkor már minden áron. Bankrablást tervez, kiadja a főnökét az igazságügynek, halálba hajszolja legjobb barátját. Mindezt beöltözteti az ő bolondos bohócruhájába, senki sem gyanúsítja őt a merényletekben. Megmenekülhet, mégis álmatlanság gyötri.
"Mintha egy névtelen esküdtszék ült volna össze döntésre a lélek sötét és kietlen barlangjaiban. Én mindig úgy képzelem el bensőmnek ezt a titkos, álmatlan tartományát, mint valami fekete, mély, hullámtalan vizet, ismeretlen ikrák lakóhelyét, amelyből csak nagy ritkán tör egy-egy alak a felszínre."
Az esti gyötrő gondolatoknál nincs is rosszabb. Egészen beleeszik magukat az ember agyába, vérébe, és az álmokat is megmérgezik. Míg nappal a számtalan tennivaló lefoglalja gondolatainkat, addig az esti tétlenség a kínzó érzések melegágya. Ethan sosem volt jó alvó, de a rossz lelkiismeret végképp nem hagyja nyugodni. Vigasza alvó feleségének ókori mosolya, és a hit, hogy gyerekeinek már nem kell ezt az utat bejárniuk.
De a bűn nem jár egyedül. Ethan fia csalással nyer díjat, aki pedig lebuktatja, nem más, mint a kishuga. Hogy szabadulhat Ethan ezek után a gyötrő érzésektől? Menekül. Egyenesen bírái elé, a sötét barlanghoz.