A rút luk

Irodalmi Nobel-díjasokhoz szólunk hozzá. Nem szakszerű elemzés, nem átfogó életrajz, csak a mi észrevételeink :)

Irodalmi Nobel-díjasok

Tőlük olvastunk eddig

Mi vagyunk...

Új hozzászólások

  • Minotaur: "– És ez neked kevés?! Mit akarsz?! A pénzedért szeresselek? Vagy azért a hófehér szűzi lelkedért?... (2009.09.29. 13:28) Sötét titkaink
  • Minotaur: Nem mintha egyetértenék a fenti amúgy igencsak feminista általánosítással, de biztos nagy élmény v... (2009.09.17. 23:56) Nem Tess d'Urberville... hálistennek :)
  • Kalap26: Jó volt a könyv... :) (2009.08.20. 18:26) A magányos Barabás
  • Ysteee: úgy néz ki ez a kép, mint "csubakka" :) (2009.08.20. 18:21) Hemingway mosolya

Mi az a rút luk?!

Csak ha végképp nem jöttél rá... Katt ide!

"Nem lehetek teljes Suzy nélkül"

2010.08.08. 11:31 | C.B. | Szólj hozzá!

John Steinbeck: Szerelem csütörtök

Steinbeck kisregényei közül úgy érzem, most a Szerelem csütörtökről érdemes írnom. Talán az a bájos mód fogott meg benne, ahogy az író szeretetreméltó csirkefogó szereplőiről beszél. És a boldog végkifejlet. Végre bizonyítva látom, hogy nem kell mindig tragikusra venni a figurát, tragédiák nélkül is ki lehet fejezni valami igazán fontosat. Az én szememben most a Szerelem csütörtök inkább szól az élet teljességéről, mint az Egerek és emberek, vagy a Lement a hold. Az elhagyatottság és a háború szörnyűségeinek problémáját most sokkal közhelyesebbnek érzem, mint a teljesség keresését. Ez pillanatnyi lelkiállapot eredménye, tudom, az embernek mindig más a szíve ügye. Most éppen Suzy és Doki édesen butuskának tetsző története.

Hiszen ez egy igazi naiv, bohém szerelmestörténet a csavargók, utcalányok, szélhámosok kis montereyi közösségének rendezésében. Színpadra illő cselszövései és félreértései közt azonban van egy központi mag, ami bárhol bárkire igaz lehet.

A háborúból visszatérő tengeri zoológus teljesen maga alá kerül, mert magányos. Eleddig tökéletesen kielégítő életet élt: tengeri állatokat gyűjtött és adott el formalinba áztatva mindenféle tudományos célokra; részt vett a Konzervgyár utca ügyes-bajos dolgaiban, mint a környék legnagyobb tudású embere, akit mindenki bálványoz, mert mindenkin segít, mindenkinek barátja. Aztán egyszerre a leszerelés után Doki mérhetetlen hiányt érez: valamit kezdenie kéne magával, hogy ne múljon el nyomok nélkül az élete. Kutatni kezdi a polipok viselkedését, tudományos cikket írna arról, mennyire hasonlóak reakcióik az emberekéhez. Ám ez sem megy neki. Valami még mindig hiányzik. Hát persze, hiszen annyira magányos, hogy „úgy viselte a magányosságát, akár valami leplet”. A munkájában is csak akkor juthat egyről a kettőre, ha szerelmet talál. És ekkor megkezdődik a Konzervgyár utca nagy kerítő vállalkozása, hiszen nem hagyhatják, hogy szeretett Dokijuk szomorkodjék. Bonyolult intrikák segítségével próbálják összehozni Dokit Suzyval, az utcalánynak semmiképpen nem való újonnan érkezett leányzóval. A sok viszontagság után az ügy persze csak akkor lehet sikeres, mikor Doki maga jön rá, hogy szüksége van Suzyra, nélküle nem folytatható az élet. És a lány segítségével talán a cikk is elkészül majd. Teljes a heppiend. Végre.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://arutluk.blog.hu/api/trackback/id/tr822207027

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Címkék: steinbeck
süti beállítások módosítása