A rút luk

Hermann Hesse: Gertrud  Huszonkét éves volt Hesse, mikor a Gertrudot írta. Korai mű, tele életrajzi elemekkel, saját bőrén megtapasztalt élményekkel (pl. néhány évvel korábban ő is revolverrel kísérelt meg öngyilkosságot, ahogy a főhős is tervezi). De emellett minden…

Toni Morrison: A Kedves                       A legmeggyőzőbb „vádirat” a rabszolgaság intézménye ellen, amit valaha olvastam, egy végsőkig kiélezett példa segítségével. Olyan kérdéseket tesz fel az írónő, mint…

Jaszunari Kavabata: Kiotói szerelmesek  Ismeretterjesztő kiskönyv a kiotói ünnepekről, szokásokról, egy ikerpár megható történetével fűszerezve. A kultúrtörténeti tények és leírások nagyon érdekesek, összességében a regény viszont kicsit talán túl csöpögősre…

Jaszunari Kavabata: Hóország Végsőkig elvitt líraiság, szinte áttetsző finomság, olyan ez a regény, mint a legfinomabb textil, vagy ha egyszerűbb hasonlatra vágyunk, a zsírpapír. Nagyon tiszta, egyszerű vázra épül, néhány tömör mondatból álló párbeszéd és leírás…

Mario Vargas Llosa: Édenkert a sarkon túlHogyan küzdött Gauguin nagymamája, majd fél évszázaddal később maga a festő saját korának normái ellen. Lényegében erről szól ez a több száz oldalas párhuzamos életrajz: a művész és a forradalmár feminista életének utolsó…

Kertész Imre: Sorstalanság          Újfent bebizonyosodott az elméletem: nem az ember találja meg a könyveket, hanem a könyvek találnak meg minket, a kellő ideig várakoznak a polcon ránk, hogy mikor a kezünkbe vesszük őket, már…

Eyvind Johnson: Rózsák és lángok Eyvind Johnsson könyve egy város szinte tapintható hatalmi viszonyainak zseniális rajza, több szereplő szemszögéből kibontakoztatva. A konfliktus szemünk láttára támad és fejlődik igazi véres borzalommá. Mindehhez a 17. századi mindennapi…

Jean-Marie Gustave Le Clézio: OnitshaNagyobb térképre váltás Ha valamire hevesen és hosszú időn át vágyakozunk, számtalanszor elképzeljük magukban, mikor beteljesedik az álom, természetesen csalódnunk kell. Maou, a második világháború alatt Franciaországba menekült olasz lány…

Gao Xingjian: Lélek-hegy   Az író, a „férfi ő” elindul a hosszú vándorútra. Később tudjuk meg, hogy tüdőrákot diagnosztizáltak nála, majd kiderült, hogy csak tévedés, illetve művei tiltólistára kerültek, vizsgálat készül ellene, jobban teszi, ha…

Naguib Mahfouz: Ibn Fattouma utazása Az utazás, mint az életút metaforája politikai utópiával kombinálva: lehetséges recept „klasszikus-íráshoz”. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy jelen regény esetében is tökéletesen bevált…Ideálisan…

François Mauriac: Viperafészek Egy visszataszító aggastyán önvallomása halála előtt, aki szinte kéjeleg önnön gonoszságában. Attól a perctől kezdve gyűlöli egész családját, hogy megtudta, felesége szeretett már valaki mást eljegyzésük előtt egy évvel.…

John Steinbeck: Szerelem csütörtök Steinbeck kisregényei közül úgy érzem, most a Szerelem csütörtökről érdemes írnom. Talán az a bájos mód fogott meg benne, ahogy az író szeretetreméltó csirkefogó szereplőiről beszél. És a boldog végkifejlet. Végre bizonyítva…

Knut Hamsun: Éhség Az éhezés kórképe a testi tünetek részletes, sokszor undorítóan kimerítő leírásával. Egy éhező értelmiségi rémképe a századfordulóról. Hogy hiteles-e, fogalmam sincs, mindenesetre nem túl szimpatikus, még nyomorában is idealista. Valóban,…

Heinrich Böll: Biliárd fél tízkor Regény a Fähmel családról, avagy hogyan élte meg egy átlagos, inkább jómódú és jó származású német család a 20. század első felének történelmét. A történet főszereplője számomra abszolút a feleség, Johanna, az anya és nagymama, aki…

Doris Lessing: Az arany jegyzetfüzet Vannak könyvek, amiknek az olvasása közben eltölt az a végtelenül egyszerű jóérzés: „Igen, végre, ez egy olyan könyv. Amiben Minden benne van.” Szentimentális gondolat ez, tudom, és megmagyarázni is nehéz. Persze nincs benne…

Nem tartozik kedves kis blogunk témájához szorosan, de ha valaki jó kis tanulmányokat szeretne olvasni, ajánlom az alábbit szeretettel: http://aria.elte.hu/index.php?lang=hu&p1=vol&p2=1 Nos, igen, szakmai meg minden, de akinek van mersze hozzá, megéri ;-) Kis vizuális…

Miguel Angel Asturias: Az a félvér nőszemély Nos… Hát igen, ez már nem kezdődik jól. Nos. Én lelkes voltam és vagyok, nagyon igyekszem pozitívan hozzáállni ezekhez a könyvekhez. Most is örültem, végre izgalom jön, mágia, Márquez-féle varázslat. Nohát, hamar rájöttem…

 Sinclair Lewis: Dodsworth A regény egyik legfőbb, sokszor és sokat boncolgatott témája a születő modern Amerika és az „ősöreg” Európa közti különbség. Vicces, hogy az ellentét alátámasztására használt érvek szinte ugyanazok voltak 1925-ben, mint ma. Durván…

Ivo Andric: A vezír elefántja 1820-ban játszódó keserédes történelmi mese Boszniáról, ahol „nem könnyű az élet, nem is szabad, nem is biztos, de bőségesen lehet álmodozni, és bölcsen, elmésen, mókásan lehet mesélgetni róla”.  Új, az előzőnél is…

Eugene O'Neill: Amerikai tragédia Mikor évekkel ezelőtt a József Attila színházban megnéztem a Hosszú út az éjszakába című O’Neill-darabot, nagyon odavoltam érte. Persze, kamaszkorában az ember az öngyilkos, önpusztító dolgokhoz vonzódik. Most…

Harold Pinter: Az étellift Nos, miután elolvastam, a következőket gondoltam: Komolyan nem értem. Komolyan nem látom, mi értelme az egésznek. Aztán megnéztem a Radikális Szabadidő Színház előadásában. És rájöttem, hogy rossz hozzáállással közelítettem Pinter…

William Butler Yeats: Lent, a fűzfakertek alján Down by the salley gardens Szabó Lőrinc fordítása Lent, a fűzfakertek alján, találtam a kedvesemet; Kis lába a füzesben fehéren lépegetett. Vegyem úgy a szerelmet, mondta, ahogy a rügyet a fa; De én, fiatal és bolond szív, azt…

Sillanpää: Silja Mese egy szegény finn lánykáról, akinek szerelme csak halálában teljesül be (és akkor is csak az ő édes kis lelkében). Nehéz írni erről a regényről: egyszerű, szép, kedves elbeszélés a századforduló finn paraszti világáról, amit a végén felforgat a…

Camus: PestisEz a regény pontos, részletes, naturalisztikus leírása az emberi szenvedésnek. Kínos részletességgel előadott kórtörténet. Camus szereplői mindig férfiak. Mintha ők képviselnék az emberiségnek azt a részét, ami ilyen borzalmakat átél és gondolkodik rajta. A nők…

Albert Camus: Közöny„Az ember és terve azonosak, és az ember csak annyiban él, amennyiben megvalósítja önmagát, tehát semmi más, mint cselekvéseinek együttese, semmi más, mint az élete.” Sartre: Exisztencializmus Többször is megváltozott a véleményem a…