Asturias: Az a félvér nőszemély
"Senki sem ugyanaz, amikor fölébred, ha közben áthaladt az álmok birodalmán."
Az emberi alak megmásíthatatlan. Beleszületünk egy testbe, amin nem tudunk változtatni. Pedig életünkben annyi minden történik velünk, még a legkisebb dolog is alakít valamit a jellemünkön. Csak épp a bőrünket nem váltogatjuk minden kis változás után. De Yumi, Catalina és az a félvér nőszemély bizony megteszik.
Lesznek ők törpék, óriások, varázslók vagy maradnak közönséges emberek. Játszadoznak ördögökkel, egyházfiakkal, állatokkal, nyomorékokkal, mindennel, ami egy lidérces álomban megfordulhat. De bármi is legyen a nevük, lakozzanak akárkinek a bőrében is, a lényegük mindig ugyanaz marad. Yumi mindig a Férfi, Catalina mindig a Feleség, az a félvér nőszemély pedig mindig a Szerető marad. Hiába változnak indiánná vagy nemiszerv nélküli asszonnyá, a szerepükből, amire teremtettek, nem bújhatnak ki.
Jó eljátszadozni azzal, hogy százféle néven százféle életet élhetünk. Ha csak arra gondolunk, hogy mondjuk 10 évvel ezelőtt milyenek voltunk, nem sokan állítanánk, hogy az megegyezik a mai valónkkal. Nem kell varázslónak lenni ahhoz, hogy ént cseréljünk. Nekünk, halandóknak is van néhány másik arcunk, amit váltogathatunk belül, az emberbőrünk alatt.
(Megj.: Én végigolvastam, sok szenvedéssel, mert ebben a regényben minden túúúúl. Túl szürreális, túl kavargó, túl szövevényes cselekménymenet, túl sok szimbólum stb. Néha a kevesebb több.)
