Shaw: Pygmalion
Csak tudnám, Shaw honnan tudott ennyit rólunk, nőkről. Ez a darab olyan mély érzelmeket váltott ki belőlem, hogy előre megmondom, ez egy szélsőséges, rinyálós, nőcis poszt lesz. Egyébként nem szoktam ilyen lenni. De egyszer még én is megtehetem.
A Teremtő Férfi felszed az utcáról egy virágáruslányt, hogy hercegnőt faragjon belőle, vagyis hogy alkosson. Hogy a "semmiből" valami nagyot hozhasson létre. Persze mindezt csak azért, hogy saját tudását fitogtassa, hogy tetszelegjen maga és a világ előtt, hogy férfiúi öntudata az egekben röpködjön.
A nő pedig, aki tetszeni, megfelelni szeretne, a rideg tudósvillából otthont varázsol. Kiismeri a férfi minden szokását, azokat is, amikről maga Higgins sem tud. És csak azért, hogy Higgins ne veszítse el a fogadást, tökéletes hercegnővé válik. Cserébe csak egy csöpp szeretet, figyelmet, kedvességet szeretne.
Hát persze azt lesheti, szegény virágáruslány. A kísérletnek vége, a fogadás megnyerve, Liza innentől már unalmas, mehet a világnak. De azért mégis úgy menjen már útjára, hogy közben segít Higgins-nek... Mert hát akkor ki fogja tudni a találkozóit, ki viszi neki reggelente a papucsát, ki vesz neki kesztyűt, ki szól Pearce-nének, hogy inkább teázna?? És hát végső soron persze Liza hiányozni fog Higgins-nek... hiszen megszokta a lány hangját és az arcát.
Hát ez van. Lépdelünk néhányan ebben a Hamupipőke-cipőben :) A nő kiteszi a lelkét valaki különlegesért, aki megmagyarázhatatlan módon vonzza, maga sem tudja miért. Cserébe pedig csak sokadik lehet a férfi életében. Persze kérő van másik, lehet, hogy nem is egy, de egy se az, aki igazán kéne.
Higgins-ék éppoly kegyetlenek Lizával, mint Vizyék Édes Annával. Shaw férfijainak nagyon nagy szerencséjük volt, hogy ép bőrrel megúszták :)
