Hermann Hesse: Gertrud
Hermann Hesse: Gertrud
Toni Morrison: A Kedves
A legmeggyőzőbb „vádirat” a rabszolgaság intézménye ellen, amit valaha olvastam, egy végsőkig kiélezett példa segítségével. Olyan kérdéseket tesz fel az írónő, mint hogy mit jelent a szabad akarat, hogyan lehet megtanulni a szabadságot? Mennyiben bűn elkövetni szörnyű dolgokat a szeretet nevében?
Jaszunari Kavabata: Kiotói szerelmesek
Jaszunari Kavabata: Hóország
Végsőkig elvitt líraiság, szinte áttetsző finomság, olyan ez a regény, mint a legfinomabb textil, vagy ha egyszerűbb hasonlatra vágyunk, a zsírpapír. Nagyon tiszta, egyszerű vázra épül, néhány tömör mondatból álló párbeszéd és leírás mögött azonban, a szavak anyagán keresztül valami súlyosabb és megrendítő szépség tárul elénk.
Thomas Mann: A Buddenbrook ház
Egy klasszikus családregény, tele szomorú sorsokkal, csalódásokkal, az élet kudarcaival. A német kereskedők gyakran utaznak a tengerhez vakációzni, kikapcsolódni, betegséget kúrálni. De a sanyarú Buddenbrookok életében a tenger valami mást, többet jelent: ők a hullámok közé bújva rejtőznek szerelmi bonyodalmak, létfenntartási nehézségek, kudarcok elől.
"Miféle emberek azok, akik jobban kedvelik a tenger monotóniáját? Azt hiszem, olyanok, akik túlságosan sokáig és mélyen beleláttak a rejtett dolgok bonyodalmaiba, semhogy legalább a láthatóktól ne követelnének mindenekelőtt egyet: egyszerűséget..."
Golding: Piramis
Három rövid történet arról, hogyan ábrándulunk ki álmainkból, szerelmeinkből, s növünk bele a tisztes polgári életbe. Hogyan szakadunk el gyerekkorunk helyszíneitől, embereitől. S hogyan hagynak nyomot mégis egész életünkön, mint forradásos sebek a bőrön. Az ifjú Oliver története egy angol kisvárosból, aki kezdetben végtelenül szerelmes, és arról ábrándozik, egy nap zenész lesz. Aztán persze máshogy alakulnak a dolgok... csak három lépés kell hozzá.
Mario Vargas Llosa: Édenkert a sarkon túl
Hogyan küzdött Gauguin nagymamája, majd fél évszázaddal később maga a festő saját korának normái ellen. Lényegében erről szól ez a több száz oldalas párhuzamos életrajz: a művész és a forradalmár feminista életének utolsó szakaszát követhetjük végig, azt az időszakot, mikor mindketten a körmük szakadtáig küzdöttek álmaikért, eszményeikért, saját földi létük céljáért: a beteljesülésért. S persze ezért mind a ketten az életükkel fizettek, testük nem bírta a korábban szerzett sérülések miatt az intenzív megterhelést. Első pillantásra hallatlanul izgalmasnak tűnő könyv…
Kertész Imre: Sorstalanság
Újfent bebizonyosodott az elméletem: nem az ember találja meg a könyveket, hanem a könyvek találnak meg minket, a kellő ideig várakoznak a polcon ránk, hogy mikor a kezünkbe vesszük őket, már meglegyen a kapcsolat. Hát így voltam én a Sorstalansággal is…
Eyvind Johnson: Rózsák és lángok
Eyvind Johnsson könyve egy város szinte tapintható hatalmi viszonyainak zseniális rajza, több szereplő szemszögéből kibontakoztatva. A konfliktus szemünk láttára támad és fejlődik igazi véres borzalommá. Mindehhez a 17. századi mindennapi élet, születések és halálok adják a színes hátteret.
Le Clézio: Az afrikai
Számomra a gyerekkor valami titokzatos végtelen, aminek csak darabjait tartom a kezemben. Mint mikor szép kavicsokat, vagy kagylókat találunk a tengerben, és emlékül kis ládikába zárjuk. Így gyűjtöm én is gyerekkorom történeteit. De a sok darabka nem áll össze egységes egésszé. Én nem tudok visszaemlékezve pontosan írni arról, mi is történt velem, mikor gyerek voltam.
Le Clézio bezzeg nemcsak a saját afrikai gyerekkoráról tud írni, hanem megkísérli rekonstruálni az édesapja történetét is. Apa és fia egy regényben, ez Az afrikai.
Jean-Marie Gustave Le Clézio: Onitsha
Ha valamire hevesen és hosszú időn át vágyakozunk, számtalanszor elképzeljük magukban, mikor beteljesedik az álom, természetesen csalódnunk kell. Maou, a második világháború alatt Franciaországba menekült olasz lány 12 éven keresztül várta a pillanatot, hogy fiával Fintannal férje után indulhasson Afrikába. Az angol férj, Geoffroy is az álmait kergetve került a Niger partjára, Onitshába. Történeti kutatásainak tárgya után vándorolt: az egyiptomi fáraók Niger mellé áttelepült utolsó leszármazottainak, Meroé népének nyomait kereste.
Gao Xingjian: Lélek-hegy
Egy regény a mindenről. Annyi minden van benne, annyi információ, benyomás, hangulat ért, hogy nehezen tudok egyet kiemelni. Keresek egy szálat, egy világosat, egyszerűt, amiről írhatok; de ahogy válogatok, csak még jobban összekeverek mindent. A sima szál helyett előttem színes fonalgombolyag, kuszaságában egész és harmonikus.
Gao Xingjian: Lélek-hegy
Az író, a „férfi ő” elindul a hosszú vándorútra. Később tudjuk meg, hogy tüdőrákot diagnosztizáltak nála, majd kiderült, hogy csak tévedés, illetve művei tiltólistára kerültek, vizsgálat készül ellene, jobban teszi, ha elhagyja Pekinget. Ezért utazik. Néha úgy tűnik, a természet őseredeti szépségeit keresi, őserdőket, pandákat, barlangokban lakó szerzeteseket, néha népdalokat gyűjt, máskor romokat keres fel, nők szegődnek mellé. Valójában „a valódi utazónak nincsen kimondható célja”.
Naguib Mahfouz: Ibn Fattouma utazása
Az utazás, mint az életút metaforája politikai utópiával kombinálva: lehetséges recept „klasszikus-íráshoz”. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy jelen regény esetében is tökéletesen bevált…
François Mauriac: Viperafészek
Egy visszataszító aggastyán önvallomása halála előtt, aki szinte kéjeleg önnön gonoszságában. Attól a perctől kezdve gyűlöli egész családját, hogy megtudta, felesége szeretett már valaki mást eljegyzésük előtt egy évvel. Féltékenysége, saját kisebbrendűségi tudata és rosszhiszeműsége megmérgezi egész életét. Bár feleségét gyűlöli amiatt a jelentéktelen kis flört miatt, tudatosan elidegenedik tőle, gyermekeikre mégis féltékeny. Felrója Isának, hogy csak anya, és nem eléggé szerető és feleség, holott e két szerep betöltését teljesen lehetetlenné tette számára gyűlöletével. Ez Louis, aki mindenkit megvet, s a szíve valódi viperafészek.
Mauriac: Csók a leprásnak
Vannak a Szépek, akiket mindenki szeret, akik vonzzák magukhoz a szerelmet, mint lámpafény a rovarokat. És vannak a Csúnyák, akiket senki se szeret, akiknek semmi sem jön össze az életben. Persze a tündérmesékben mindig igaz szerelemre talál a Csúnya is, nem ritkán egy Szép oldalán. De így van ez a valóságban? Ugyan győzködjük magunkat, hogy a külső nem számít, hogy a belső értékek fontosabbak, mégis, csak gondoljunk bele, hány Csúnyát utasítottunk már vissza életünkben. Találhat-e magának igaz társat Quasimodo? Mauriac szerint nem.
John Steinbeck: Szerelem csütörtök
Steinbeck kisregényei közül úgy érzem, most a Szerelem csütörtökről érdemes írnom. Talán az a bájos mód fogott meg benne, ahogy az író szeretetreméltó csirkefogó szereplőiről beszél. És a boldog végkifejlet. Végre bizonyítva látom, hogy nem kell mindig tragikusra venni a figurát, tragédiák nélkül is ki lehet fejezni valami igazán fontosat. Az én szememben most a Szerelem csütörtök inkább szól az élet teljességéről, mint az Egerek és emberek, vagy a Lement a hold. Az elhagyatottság és a háború szörnyűségeinek problémáját most sokkal közhelyesebbnek érzem, mint a teljesség keresését. Ez pillanatnyi lelkiállapot eredménye, tudom, az embernek mindig más a szíve ügye. Most éppen Suzy és Doki édesen butuskának tetsző története.
Steinbeck: Rosszkedvünk tele
Ethan Hawley bolondos férfi. "Kérlek, kis egérke, légy a feleségem" - mondja imádott feleségének minden nap. "Unimum unimorum... Figyelmezzetek reám, ó, borsókonzervek és ti savanyú uborkák..." - zsolozsmázza a konzerveknek a boltban, ahol szatócssegéd. Vicces, becsületes, jó ember ez az Eth. Egy csak a baj. Egykori vagyonát, ősi családja fényes nevét elvesztette, mikor csődbe ment. Mostani szegény sorsa lassan felőrli az ő vidám bohóclelkét, és könnyeket fest a mosoly helyére. Ethannek elég egyszer a bűn útjára lépnie, visszafordulni már nem tud róla.
Knut Hamsun: Éhség
Az éhezés kórképe a testi tünetek részletes, sokszor undorítóan kimerítő leírásával. Egy éhező értelmiségi rémképe a századfordulóról. Hogy hiteles-e, fogalmam sincs, mindenesetre nem túl szimpatikus, még nyomorában is idealista. Valóban, mintha a Bűn és bűnhődés „előzményeit” olvasnánk. Csak az a különbség, hogy Christiania lakója már nem tanul. Csak nem kap állást. (Mindig olyan reménytelenséggel tölt el, ha ilyen raszkolnyikovi sorsról olvasok.)
Hamsun: Éhség
... avagy egy teljesen hiteltelen történet egy fiatal íróról, akinek semmi nem jön össze az életben, ezért nincs munkája, nincs pénze, nem eszik. Mivel teljesen legyengül és laknia sincs hol, ezért a nőknek sem kell már. Szegény.
Heinrich Böll: Csoportkép hölggyel
Böll regényében bemutatja a német történelmet az első világháborútól kb. a '70-es évekig: korok, szereplők, nézetek váltakoznak, kavarognak, a középpontban pedig ott találjuk a szótlanul üldögélő, de minden porcikájában sugárzó Leni Gruytent. Az alábbiakban Leni szerelmi életének mustrája következik.
Heinrich Böll: Biliárd fél tízkor
Regény a Fähmel családról, avagy hogyan élte meg egy átlagos, inkább jómódú és jó származású német család a 20. század első felének történelmét. A történet főszereplője számomra abszolút a feleség, Johanna, az anya és nagymama, aki szétosztogatta mindenét a világháborúk alatt, aki nem kért a kiváltságokból: a mézet-vajat a szegény gyerekeknek adta, a háborút éltető uralkodót „királyi bolondnak” bélyegezte nagy nyilvánosság előtt, a náci terror alatt kiment a pályaudvarra és követelte, hogy vigyék el őt a zsidókkal együtt.
Doris Lessing: Megint a szerelem
Ki ne érezte volna már azt a maró-fájó érzést, ami szinte szétveti az embert, mikor egy másik testére, ölelésére vágyik? Ki nem feküdt még sötét szobájában egyedül, olyan reménytelenül vágyakozva, hogy azt hitte, majd belehal a szerelmi bánatba? Ilyenkor azt hisszük, nincs is ennél rosszabb. Aztán valahogy mégis túléljük, idő múltával pedig megfeledkezünk róla. Már csak annyira emlékszünk, hogy valamikor nagyon rosszul éreztük magunkat.
Doris Lessing: Az arany jegyzetfüzet
Vannak könyvek, amiknek az olvasása közben eltölt az a végtelenül egyszerű jóérzés: „Igen, végre, ez egy olyan könyv. Amiben Minden benne van.” Szentimentális gondolat ez, tudom, és megmagyarázni is nehéz. Persze nincs benne egyetlen könyvben sem Minden. Csak a Mindennek egy verziója. De ez a verzió éppen azért jelent olyan sokat, sokkal többet, mint a többi könyv, mert éppen rá tudok hangolódni a világnak erre a verziójára, átérzem és az életemben vagy az érzéseimben is megélem az olvasottakat. Úgy érzem, kifejez engem is. Mindez persze mérhetetlenül dölyfösen hangzik, hogy számomra a Minden a saját hangulatomat jelenti. De talán mégsem az, mert ha a könyv által átélem ami csak szunnyad bennem, segít meglátni a világot.
Nem tartozik kedves kis blogunk témájához szorosan, de ha valaki jó kis tanulmányokat szeretne olvasni, ajánlom az alábbit szeretettel:
http://aria.elte.hu/index.php?lang=hu&p1=vol&p2=1
Nos, igen, szakmai meg minden, de akinek van mersze hozzá, megéri ;-)
Kis vizuális ízelítő:
Köszönöm a lehetőséget.
(A képért újfent köszönet Golonak.)