A rút luk

Irodalmi Nobel-díjasokhoz szólunk hozzá. Nem szakszerű elemzés, nem átfogó életrajz, csak a mi észrevételeink :)

Irodalmi Nobel-díjasok

Tőlük olvastunk eddig

Mi vagyunk...

Új hozzászólások

  • Minotaur: "– És ez neked kevés?! Mit akarsz?! A pénzedért szeresselek? Vagy azért a hófehér szűzi lelkedért?... (2009.09.29. 13:28) Sötét titkaink
  • Minotaur: Nem mintha egyetértenék a fenti amúgy igencsak feminista általánosítással, de biztos nagy élmény v... (2009.09.17. 23:56) Nem Tess d'Urberville... hálistennek :)
  • Kalap26: Jó volt a könyv... :) (2009.08.20. 18:26) A magányos Barabás
  • Ysteee: úgy néz ki ez a kép, mint "csubakka" :) (2009.08.20. 18:21) Hemingway mosolya

Mi az a rút luk?!

Csak ha végképp nem jöttél rá... Katt ide!

Cseresznyevirágzással kezdődött...

2011.08.10. 14:40 | C.B. | Szólj hozzá!

Jaszunari Kavabata: Kiotói szerelmesek

 Ismeretterjesztő kiskönyv a kiotói ünnepekről, szokásokról, egy ikerpár megható történetével fűszerezve. A kultúrtörténeti tények és leírások nagyon érdekesek, összességében a regény viszont kicsit talán túl csöpögősre sikerült. A japán „két Lotti” tragikusabb változatban.
 
Csieko és Naeko ikerlányok egy hegyi falvacskában születtek a cédruserdőben, szegény szüleik, előre látva, hogy nem fogják tudni eltartani mind a két gyermeket, Csiekot kirakták egy textilnagykereskedő boltjának rácsai elé. Az egyik lány szegénységben, kemény munkában cseperedett fel, az igazi szülők hamar elhaltak, talán a bűntudat is szerepet játszott ebben. Csiekonak több szerencséje volt, a textiltervező Takicsiró és felesége Sige egyetlen féltve őrzött gyermekeként nőtt fel a szegényedő, de még így is előkelő házban a belvárosban.
A két lány húsz évesen véletlenül botlik újra egymásba egy ünnepségen, innentől az ő egymásra találásukról szól a mese. Időtlenség hatja át, ha nem lenne az a néhány szándékos kis utalás akár azt is hihetnénk, hogy a régi Japánban játszódik a sztori. Persze az író célja a háttér finom megrajzolásával, hogy rávilágítson az 1950-60-as évekbeli Japán megváltozott képére, hogy szivárognak be az élet minden területén az európai szokások és árucikkek, s tűnik el egy másik ezeréves kultúra apránként. Takicsiró hagyományos japán öltözetekhez tervez textilmintákat, s már ő is Klee és Chagall albumokat nézeget, hogy ihletet kapjon.

Csieko gyönyörű lány, többen is rajonganak érte, egy szövőmester fia, Hideo feleségül is venné, ha nem lenne köztük a rangbeli különbség. Egy ünnepségen, ahol Naeko is részt vett Hideo összetévesztette a két lányt, s ezután Naekonak kezdett udvarolni. Ők sokkal inkább passzolnának egymáshoz társadalmi állásukat illetően, ám Naekoban felmerül a kérdés: nem csak pótlék-e ő Hideo számára, aki rádöbbent, hogy a nagykereskedő lányát soha nem kaphatja meg? Csavaros történet, tele érzelemmel és könnyekkel, megvan benne ugyanaz a finom báj és szépség, mint a Hóországban, de valami mégis hiányzik, talán nincs eléggé kidolgozva, én úgy éreztem. Tényleg inkább kedves meseként hat, amit akár kislányoknak is olvashat fel az ember, szép és érzékeny történet, de mintha csak a felszínt súrolná néha, klisékből épül fel, amit előre kitalálunk, s nem ad mellé annyit, hogy erről megfeledkezhessünk.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://arutluk.blog.hu/api/trackback/id/tr833143565

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Címkék: kavabata