Naguib Mahfouz: Ibn Fattouma utazása
Az utazás, mint az életút metaforája politikai utópiával kombinálva: lehetséges recept „klasszikus-íráshoz”. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy jelen regény esetében is tökéletesen bevált…
Ideálisan leegyszerűsítve megrajzolt helyeken jár a főhős, a muszlim utazó, aki elhagyta szülőhelyét, az iszlám országot, hogy megtalálja a legendásan tökéletes Gebel városát. Azt a helyet keresi, ahonnan még senki sem tért vissza, amiről egyetlen úti beszámolóban sem írtak. Qindil, a szépséges Fattouma fia a mesék ködébe vesző Gebelből akar gyógyírt hozni a hazájában tapasztalt hibákra, igazságtalanságokra. És persze saját összetört szívére: rajongva szeretett anyja újra férjhez megy, áhított szerelmét elragadja egy gazdagabb, befolyásosabb kérő. Így hát Qindil elindul a sivatagban, évtizedek vándorlása során öt ország fővárosában fordul meg. Fokozatosan halad a tökéletesség felé, s szíve megtelik élményekkel és szerelemmel.
Az első állomáson, a Hold-imádók primitív földjén, Mashriqban már rögtön gyönyörű feleséget talál, évekig él a meztelenül járó nép között boldogan, míg ki nem utasítják az országból. A vád: muszlimnak neveli gyermekeit, nem Hold-imádónak. Családjától elszakítva tovább megy hát az istenkirály által kormányzott Hairába, ahol egy udvaronc áldozataként húsz évet börtönben tölt. Ifjúsága elszáll, csak a hatalomváltás hozza meg számára újra a szabadságot, vádlójával helyet cserélnek a börtönben. Qindil folytatja útját a szabad Halbába. Ez a város kísértetiesen emlékeztet a modern Nyugatra: vallásszabadság van, választások, szabad tüntetések, ellenkező vélemények, dolgozó emberektől nyüzsgő városok. A halbai muszlimok szabadon értelmezett vallása köszönő viszonyban sincs az ortodox utazó hitével, szigorú szokásaival. Azonban tetszik neki ez nyüzsgő, élhető hely, megházasodik, újra családot alapít. De kitűzött úticélja tovább vonzza, Qindil nem tud megtelepedni Halbában sem, továbbáll Amanba, az „igazságosság és egyformaság” városába. Ez a szigorú szabályok között, látszólagos szabadságban élő ország mintha az ideálisan elképzelt kommunista rendszer lenne. Itt nem maradhat az utazó tíz napnál tovább, azalatt is egy vezető figyeli minden lépését és mozdulatát. A következő állomás Ghuroub, ahol az utazók meditációval készülnek fel a csodálatos Gebel elérésére, hiszen ott majd az ember lelkében szunnyadó titkos erőket kell használni. A felkészülést a hódító amaniak zavarják meg. A menet kényszerből idő előtt elindul Gebelbe. Ám a karaván csak a város alatti szikláig megy el, onnantól meredek gyalogút visz tovább. Vajon lesz-e visszaút az utazónak? Naplóját eddig a pontig írja és visszaküldi a karavánnal hazájába. Persze nem tudjuk meg, odaért-e valaha. Mégsem ő lesz az első, aki Gebelről beszámolót ír.
Félelmetes, ahogy Qindil útját végig háborúk kísérik a célhoz. Mindkét családját elragadták a hódítók. Első felesége Arousa talán megmenekült, talán a rejtélyes Gebelben találkoznak. A sok szörnyűség ellenére, amit tapasztal, az ember mégis a földön keresi a mennyországot. Minden rendszert megvizsgál, talál benne pozitív és negatív elemeket, és tovább megy, és továbbra is hisz a tökéletesség létezésében. Ráadásul az a terve, hogy miután megtalálta, tovább akarja adni a többi embernek a tudást. Qindil útja, áldozata hiábavalónak tűnik, de ő nem tehet mást, rendíthetetlenül hisz Gebel létezésében, és meg akarja találni. A feloldhatatlan hiány hajtja, az igazságkeresés.
