A rút luk

Irodalmi Nobel-díjasokhoz szólunk hozzá. Nem szakszerű elemzés, nem átfogó életrajz, csak a mi észrevételeink :)

Irodalmi Nobel-díjasok

Tőlük olvastunk eddig

Mi vagyunk...

Új hozzászólások

  • Minotaur: "– És ez neked kevés?! Mit akarsz?! A pénzedért szeresselek? Vagy azért a hófehér szűzi lelkedért?... (2009.09.29. 13:28) Sötét titkaink
  • Minotaur: Nem mintha egyetértenék a fenti amúgy igencsak feminista általánosítással, de biztos nagy élmény v... (2009.09.17. 23:56) Nem Tess d'Urberville... hálistennek :)
  • Kalap26: Jó volt a könyv... :) (2009.08.20. 18:26) A magányos Barabás
  • Ysteee: úgy néz ki ez a kép, mint "csubakka" :) (2009.08.20. 18:21) Hemingway mosolya

Mi az a rút luk?!

Csak ha végképp nem jöttél rá... Katt ide!

A gyűlölet bugyrába zárva

2010.08.14. 15:05 | C.B. | Szólj hozzá!

François Mauriac: Viperafészek

Egy visszataszító aggastyán önvallomása halála előtt, aki szinte kéjeleg önnön gonoszságában. Attól a perctől kezdve gyűlöli egész családját, hogy megtudta, felesége szeretett már valaki mást eljegyzésük előtt egy évvel. Féltékenysége, saját kisebbrendűségi tudata és rosszhiszeműsége megmérgezi egész életét. Bár feleségét gyűlöli amiatt a jelentéktelen kis flört miatt, tudatosan elidegenedik tőle, gyermekeikre mégis féltékeny. Felrója Isának, hogy csak anya, és nem eléggé szerető és feleség, holott e két szerep betöltését teljesen lehetetlenné tette számára gyűlöletével. Ez Louis, aki mindenkit megvet, s a szíve valódi viperafészek.

Mikor megöregszik és beteg lesz, az a rögeszméje támad fel eddigi egyszerű gyűlölete mellé, hogy egész családja csak az örökségre vár. Természetesen erre az a válasza, hogy mindent megtesz, hogy kisemmizze őket. Egy ilyen undorító ember, aki kezdettől fogva képtelen a szeretetre, nem csoda, hogy mindenkiben csak a rossz tulajdonságokat látja meg. Családja valóban pénzéhesen várja az örökséget, ám nehéz anyagi helyzetük mindent megmagyaráz, s végül ők tűnnek sokkal emberibbnek. Őket nem a gyűlölet, hanem természetes szükségleteik mozgatják.

Felesége hirtelen halála után (tipikus, hogy az öreg magával volt elfoglalva, észre sem vette, hogy Isa haldoklik) Louis persze mégis rádöbben, mekkora idióta volt korábban, s odaadja minden pénzét a gyerekeknek, unokáknak. De továbbra is megveti őket és képtelen szeretettel közeledni hozzájuk. Mivel sose tudott szeretni, már öregkorában sem képes megtanulni. Hiába vádolja környezetét, szavai önámítóak és hamisak: „Még a legjobbak sem tanulnak meg maguktól szeretni.” Én hiszek benne, hogy a szeretni tudást magunkban hordozzuk. Ha ez mégsem így lenne, Louisnak akkor sincs mentsége: édesanyja bolondulásig, alázatosan szerette. Felesége is vonzalomból lett az ő párja, s ha megpróbált volna pozitívan viszonyulni a körülötte élőkhöz, kellemesebb élete lehetett volna. Talán igaza van Hubert fiának, aki apja halála után meggyőződéssel hangoztatja, az öreg részben őrült volt. Igazi üldözési mániás, aki saját frusztrációja miatt azt hiszi, mindenki megveti őt. Így került abba a gyűlölet-ketrecbe, amitől végső soron nagyon szenvedett, bár maga választotta.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://arutluk.blog.hu/api/trackback/id/tr842221427

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Címkék: mauriac