A rút luk

Irodalmi Nobel-díjasokhoz szólunk hozzá. Nem szakszerű elemzés, nem átfogó életrajz, csak a mi észrevételeink :)

Irodalmi Nobel-díjasok

Tőlük olvastunk eddig

Mi vagyunk...

Új hozzászólások

  • Minotaur: "– És ez neked kevés?! Mit akarsz?! A pénzedért szeresselek? Vagy azért a hófehér szűzi lelkedért?... (2009.09.29. 13:28) Sötét titkaink
  • Minotaur: Nem mintha egyetértenék a fenti amúgy igencsak feminista általánosítással, de biztos nagy élmény v... (2009.09.17. 23:56) Nem Tess d'Urberville... hálistennek :)
  • Kalap26: Jó volt a könyv... :) (2009.08.20. 18:26) A magányos Barabás
  • Ysteee: úgy néz ki ez a kép, mint "csubakka" :) (2009.08.20. 18:21) Hemingway mosolya

Mi az a rút luk?!

Csak ha végképp nem jöttél rá... Katt ide!

Quasimodo szomorú meséje

2010.08.13. 22:04 | Fereste | Szólj hozzá!

Mauriac: Csók a leprásnak

Vannak a Szépek, akiket mindenki szeret, akik vonzzák magukhoz a szerelmet, mint lámpafény a rovarokat. És vannak a Csúnyák, akiket senki se szeret, akiknek semmi sem jön össze az életben. Persze a tündérmesékben mindig igaz szerelemre talál a Csúnya is, nem ritkán egy Szép oldalán. De így van ez a valóságban? Ugyan győzködjük magunkat, hogy a külső nem számít, hogy a belső értékek fontosabbak, mégis, csak gondoljunk bele, hány Csúnyát utasítottunk már vissza életünkben. Találhat-e magának igaz társat Quasimodo? Mauriac szerint nem.

Szegény Jean Péloueyre a lehető legnyomorultabb férfi, akit csak el tudunk képzelni. Csúnyasága miatt sem kedvelik az emberek, de a helyzetet súlyosbítja egy halott édesanya és egy beteges apa, aki inkább otthon tartotta fiát az iskola, a barátok közössége helyett. Így Jean nem csupán Csúnya, hanem az alapvető emberi kommunikációs formákat sem tudja magáénak. Hogyan viselkedjen emberek közt? Mit kezdjen egy lánnyal? Hiába intelligens és művelt, gondolatait nem tudja olyan formába önteni, hogy mások is befogadják. Kizárt, hogy szegénynek valaha is lesz felesége életében.

De van egy kicsiség, amiről nem feledkezhetünk meg: Jean dúsgazdag. Így hát Jean apja hamar összehoz fiának egy házasságot a fiatal, gyönyörű Noémivel. És máris kész a katasztrófa: Jean nem tudja meghódítani Noémit, képtelen ellensúlyozni teste csúnyaságát intellektusával. Noémi undorodik a férjétől, a férj meg attól, hogy Noémi undorodik tőle. Kerülik egymást, a lehető legkevesebb időt töltik együtt, éjjeli "szeretkezéseik" pedig kínosak, élvezet nélküliek. Szenvednek mindketten ebben a testi szerelem nélküli, fojtó együttlétben, és sorvadnak, mint a virágok, amiket nem ér napfény.

Végül a nyomorult Jean adja fel a szenvedést elsőként. Beteges szervezete nem tudja elviselni még azt is, hogy a szeretett lénynek fájdalmat okoz; legyengül, aztán bánatosan, szeretetlenül meghal. Noémi fellélegezhetne, hisz erre várt már régóta, de az após meghagyja, hogy csak akkor lehet a vagyon örököse, ha nem házasodik újra. Ígyhát most Noémi éli át azt a zárt, másokkal nem érintkező, szeretetlen életet, amit Jean mindig is élt.

Ez a szomorú mese vége. Én pedig nem tudok rájönni, ez-e a valóság. Hogy a tündérmeséknek higgyek, vagy a borzasztóan reális Mauriac-nak. Bőrömön érzem a Csúnyát és a Szépet is. Harcolnak bennem, és nem tudom, melyikőjük mellé álljak.

A bejegyzés trackback címe:

https://arutluk.blog.hu/api/trackback/id/tr162150089

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Címkék: mauriac
süti beállítások módosítása