Hamsun: Éhség
... avagy egy teljesen hiteltelen történet egy fiatal íróról, akinek semmi nem jön össze az életben, ezért nincs munkája, nincs pénze, nem eszik. Mivel teljesen legyengül és laknia sincs hol, ezért a nőknek sem kell már. Szegény.
Adva van az ifjú Tangen, aki cikkírásból próbálná eltartani magát, de hát hol jön az ihlet, hol nem. Ezért aztán hol van pénze, hol nincs. De főként nincs. Szenved a művészi megnemértettségtől, holott szerintem igazából nem is akkora művész. Szenved attól, hogy nincs munkája, holott nem tesz erőfeszítést, hogy más állást találjon, ha már a cikkírósdi nem jött be. Hősünk szeret szenvedni. Szerintem ha az ember annyira éhezik, hogy forgácsot és ruhabelsőt rágcsál, akkor legalább megfordul a fejében, hogy beálljon akármilyen putrimunkára, nem azon sopánkodik, hogy nem jön az ihlet.
Arról már nem is beszélve, hogy mérhetetlen sanyarúsága közben még mindig képes olyan nagylelkű cselekedetekre, hogy pl. minden pénzét odaadja egy öregasszonynak (mert azt a pénzt véletlenül kapta, tehát nem jogosan az övé). Hát szerintem az éhség ilyen fokán az ember már nem gondol arra, kinek mennyivel megy rosszabban a sorsa: önmagát akarja fenntartani és küzd az életéért.
A sötét, dohos szobájában tengődő ifjú Tangenről nekem eszembe jutott Raszkolnyikov, akinek szintén semmi pénze, kallódik a világban, alkalmi tanításokból tartja el magát. De míg Tangen ebben a lecsúszott állapotban is megtart valamiféle blőd 'Jaj, de szeretem az embereket, és becsületes vagyok holtomig' magatartást, addig Raszkolnyikov eljut arra a szintre, hogy 'Miért ne ölném meg ezt az öregasszony?'. Persze a motiváció más a két esetben, mert Raszkolnyikov egy idea bizonyításaként jut erre az elhatározásra, Tangent meg pusztán az éhség viszi.
És pont ezért hiteltelen számomra Hamsun regénye. Mert az az ember, akit már csak a biológiai létfenntartása érdekli, aki olyan mélyen van, hogy a napi betevő kószál minden gondolatában, az nem fog az emberiség megsegítésén, meg lányok elcsábításán tűnődni. Előbb jut arra a gondolatra, hogy kicsinálja a zacist, hogy a pénzből jól megebédeljen.
