A rút luk

Irodalmi Nobel-díjasokhoz szólunk hozzá. Nem szakszerű elemzés, nem átfogó életrajz, csak a mi észrevételeink :)

Irodalmi Nobel-díjasok

Tőlük olvastunk eddig

Mi vagyunk...

Új hozzászólások

  • Minotaur: "– És ez neked kevés?! Mit akarsz?! A pénzedért szeresselek? Vagy azért a hófehér szűzi lelkedért?... (2009.09.29. 13:28) Sötét titkaink
  • Minotaur: Nem mintha egyetértenék a fenti amúgy igencsak feminista általánosítással, de biztos nagy élmény v... (2009.09.17. 23:56) Nem Tess d'Urberville... hálistennek :)
  • Kalap26: Jó volt a könyv... :) (2009.08.20. 18:26) A magányos Barabás
  • Ysteee: úgy néz ki ez a kép, mint "csubakka" :) (2009.08.20. 18:21) Hemingway mosolya

Mi az a rút luk?!

Csak ha végképp nem jöttél rá... Katt ide!

Nos...

2010.02.12. 15:30 | C.B. | Szólj hozzá!

Miguel Angel Asturias: Az a félvér nőszemély

Nos…

Hát igen, ez már nem kezdődik jól.

Nos. Én lelkes voltam és vagyok, nagyon igyekszem pozitívan hozzáállni ezekhez a könyvekhez. Most is örültem, végre izgalom jön, mágia, Márquez-féle varázslat. Nohát, hamar rájöttem néhány oldal után, hogy itt eléggé sok és felesleges mágiát találok, de realizmust egy cseppet sem. Egy mondattal: ez egy túlburjánzó, sziporkázó, félelmetes, kegyetlen, erotikus és gusztustalan mese. Minden megtörténik benne, a képzelet nehezen tart vele lépést és a végefelé már nem is igen törekszik rá.

Főszerepben egy házaspár, aki nekivág a végtelennek: egyszer az egyik lepaktál az ördöggel, a másik törpévé változik, másszor fordítva. Aztán belép a képbe a démoni hermafrodita. Bigámia, aranycsontváz, templomban lehúzott sliccek, női nemiszervekkel feldíszített kókuszdiók.

A fele után nagyon idegesítő volt. Nem értettem miért történik meg minden elképzelhető és elképzelhetetlen, mi értelme van a hosszan burjánzó mondatoknak. Az egész tiszta szürrealizmus, tiszta Dalí. De nem bírtam tovább. Bevallom, először a projekt kezdete óta, a felénél letettem.

Kis ízelítő.

Egy olyan világról szól, amiben „az embert a kukoricaszemek lüktető húsából alkották, a kukoricaszemek nevetéséből, mikor foggá válnak, a kukoricaszemek sírásából, mikor könnyekké változnak” és ahol „a templom úgy olvadozik a vakító verőfényben, mint egy hatalmas, fehér marcipán.”

 

A bejegyzés trackback címe:

https://arutluk.blog.hu/api/trackback/id/tr251752363

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Címkék: asturias