A rút luk

Irodalmi Nobel-díjasokhoz szólunk hozzá. Nem szakszerű elemzés, nem átfogó életrajz, csak a mi észrevételeink :)

Irodalmi Nobel-díjasok

Tőlük olvastunk eddig

Mi vagyunk...

Új hozzászólások

  • Minotaur: "– És ez neked kevés?! Mit akarsz?! A pénzedért szeresselek? Vagy azért a hófehér szűzi lelkedért?... (2009.09.29. 13:28) Sötét titkaink
  • Minotaur: Nem mintha egyetértenék a fenti amúgy igencsak feminista általánosítással, de biztos nagy élmény v... (2009.09.17. 23:56) Nem Tess d'Urberville... hálistennek :)
  • Kalap26: Jó volt a könyv... :) (2009.08.20. 18:26) A magányos Barabás
  • Ysteee: úgy néz ki ez a kép, mint "csubakka" :) (2009.08.20. 18:21) Hemingway mosolya

Mi az a rút luk?!

Csak ha végképp nem jöttél rá... Katt ide!

Tündérlányt keresve...

2010.02.09. 15:22 | Fereste | Szólj hozzá!

Sinclair Lewis: Babbitt

George F. Babbitt negyvenes éveiben járó amerikai ingatlanügynök, három gyerekkel, dolgos feleséggel, tökéletes társadalmi státusszal. Tagja Zenith város nagyra tartott polgári klubjainak, jól megy az üzlete, és még jól hangzó Eszméi is vannak. Mégis titkon... álmai tündérlányát keresi.

Legjobb barátja a lírai alkatú, neurotikus Paul Riesling, aki hegedűművész szeretett volna lenni, helyette viszont háztetőkkel foglalkozik és van egy hárpia felesége. Én most a két barát közti különbséget emelem ki a regény vonulatából.

George F. Babbitt egy nap azon kapja magát, hogy semmit nem váltott valóra egyetemi terveiből: nem lett híres jogász, nem találta meg álmai tündérlányát se. Hát kiskapukat keres, hogy megszabaduljon a társadalmi kötöttségektől: kimarad otthonról, utazgat, Eszméit feladva szeretőt tart, sőt, az ellenzéki párt mellett is kiáll. Mindezzel ideig-óráig úgy gondolja, közelebb jutott a tündérországhoz. Pedig nem. Babbittnek nem való a bohémélet. Elkényelmesedett már az amerikai tipikus létben, úgy beleragadt, mint rovarok a légypapírba. Másrészt pedig az ivászat és mulatozás nem hozta el neki a várva várt felüdülést. Így hát visszatér hőn szeretett családjához és társadalmi státuszához.

Paul soha nem is szerette a tipikus létet. Feltűnően szenvedett az üres Eszméktől, felszínes barátságoktól, művészi megnemértettségtől. Egy nap aztán úgy megtelik élete csalódottságától, hogy ki is ömlik belőle minden keserűség (mint mikor kifut a tej a lábasból), és lelövi feleségét. No azért nem hal meg az asszonyka, de Paul azonnal feladja magát és börtönbe kerül.
Miért jutott el idáig Paul Riesling és miért nem George F. Babbitt? A megoldás a jellemükben van: Babbitt gyakorlatias ember. Az élet gondjai olyanok neki, mint egy matematikai példa. Ha felötlik benne, hogy itt túl sok az ismeretlen változó, akkor elhessegeti maga mellől az egész gondolatot.
Paul ezzel szemben filozofikus, művészi alkat. Nem hagyják nyugodni a gondok, csak emészti magát, mígnem végleg felőrli a keserűség.

Babbitt végül újra nyárspolgár lesz, az álmok valóra váltását a fiára hagyja. Ha neki nem sikerült megtalálnia a tündérlányt, majd a fiának menni fog.
Paul Riesling pedig a börtönben senyved, az ottani fizikai munkától a keze teljesen tönkremegy: szabadulása után esélye sem lesz művészi pályára lépni. És neki még fia sincs.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://arutluk.blog.hu/api/trackback/id/tr911695316

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Címkék: lewis