A rút luk

Irodalmi Nobel-díjasokhoz szólunk hozzá. Nem szakszerű elemzés, nem átfogó életrajz, csak a mi észrevételeink :)

Irodalmi Nobel-díjasok

Tőlük olvastunk eddig

Mi vagyunk...

Új hozzászólások

  • Minotaur: "– És ez neked kevés?! Mit akarsz?! A pénzedért szeresselek? Vagy azért a hófehér szűzi lelkedért?... (2009.09.29. 13:28) Sötét titkaink
  • Minotaur: Nem mintha egyetértenék a fenti amúgy igencsak feminista általánosítással, de biztos nagy élmény v... (2009.09.17. 23:56) Nem Tess d'Urberville... hálistennek :)
  • Kalap26: Jó volt a könyv... :) (2009.08.20. 18:26) A magányos Barabás
  • Ysteee: úgy néz ki ez a kép, mint "csubakka" :) (2009.08.20. 18:21) Hemingway mosolya

Mi az a rút luk?!

Csak ha végképp nem jöttél rá... Katt ide!

Örök és változó

2010.01.31. 20:06 | Fereste | Szólj hozzá!

Ivo Andric: Híd a Drinán

Egy könyv változó emberekről, forgandó sorsokról, múló érzelmekről, feledésbe merült eszmékről. Egy könyv Szokoli Mehmed pasa változatlan hídjáról, amin nem fog ki az idő vas foga.

Valahol Boszniában, a Drina két partján elterülő Visegrád városban van egy híd: Szokoli Mehmed pasa hídja. Ez a híd áll a regény középpontjában, mint az állandóság, harmónia, megnyugvás szimbóluma. Ez a híd nemcsak két partrészt köt össze, hanem az itt élő szerbeket, törököket és zsidókat is. A híd kapujában vallási felekezetre való tekintet nélkül áll meg az ember, és szemlélődik a Drinán, gondolkodik az élet folyásán.

A hid és a körülötte élő város történetét 1571-től 1914-ig követhetjük nyomon. Történelmi korok, uralkodók változnak, a nép meséket, legendákat sző a történtekről. Ivo Andric pedig mindezen mendemondákat és valós eseményeket regéli el nekünk. A híd körül keringő apró történetek, hol humorosak, vidámak, hol fájdalmasan szomorúak. S ami ezen történeteket mindig összetartja, az a híres híd.

Véleményem szerint a mű sokkal élvezetesebb lett volna, ha nyelvezete is kicsit a népmesélők, vagy a legendák, mondák nyelvezetéhez közelített volna. Így a cselekményszövése sem volt túl izgalmas, és hiába a mondanivaló, olvasni is kissé vontatottan olvastam.. bár ez lehet h az én hibám :) 

"A bajok azonban nem tartanak örökké (s ez közös bennük az örömökkel), elmúlnak, vagy legalábbis változnak, aztán feledésbe merülnek. A kapu élete pedig mindennek ellenére megújul, a híd sem esztendők, sem századok folyamán nem változik, még az emberek viszonyainak legfájdalmasabb változásai sem fognak rajta. Mindez áthalad a híd fölött, éppúgy, ahogy a nyugtalan víz elfut sima és tökéletes boltívei alatt."

A bejegyzés trackback címe:

https://arutluk.blog.hu/api/trackback/id/tr581644869

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Címkék: andric