Ivo Andric: Híd a Drinán
Egy könyv változó emberekről, forgandó sorsokról, múló érzelmekről, feledésbe merült eszmékről. Egy könyv Szokoli Mehmed pasa változatlan hídjáról, amin nem fog ki az idő vas foga.
Valahol Boszniában, a Drina két partján elterülő Visegrád városban van egy híd: Szokoli Mehmed pasa hídja. Ez a híd áll a regény középpontjában, mint az állandóság, harmónia, megnyugvás szimbóluma. Ez a híd nemcsak két partrészt köt össze, hanem az itt élő szerbeket, törököket és zsidókat is. A híd kapujában vallási felekezetre való tekintet nélkül áll meg az ember, és szemlélődik a Drinán, gondolkodik az élet folyásán.
A hid és a körülötte élő város történetét 1571-től 1914-ig követhetjük nyomon. Történelmi korok, uralkodók változnak, a nép meséket, legendákat sző a történtekről. Ivo Andric pedig mindezen mendemondákat és valós eseményeket regéli el nekünk. A híd körül keringő apró történetek, hol humorosak, vidámak, hol fájdalmasan szomorúak. S ami ezen történeteket mindig összetartja, az a híres híd.
Véleményem szerint a mű sokkal élvezetesebb lett volna, ha nyelvezete is kicsit a népmesélők, vagy a legendák, mondák nyelvezetéhez közelített volna. Így a cselekményszövése sem volt túl izgalmas, és hiába a mondanivaló, olvasni is kissé vontatottan olvastam.. bár ez lehet h az én hibám :)
"A bajok azonban nem tartanak örökké (s ez közös bennük az örömökkel), elmúlnak, vagy legalábbis változnak, aztán feledésbe merülnek. A kapu élete pedig mindennek ellenére megújul, a híd sem esztendők, sem századok folyamán nem változik, még az emberek viszonyainak legfájdalmasabb változásai sem fognak rajta. Mindez áthalad a híd fölött, éppúgy, ahogy a nyugtalan víz elfut sima és tökéletes boltívei alatt."