A rút luk

Irodalmi Nobel-díjasokhoz szólunk hozzá. Nem szakszerű elemzés, nem átfogó életrajz, csak a mi észrevételeink :)

Irodalmi Nobel-díjasok

Tőlük olvastunk eddig

Mi vagyunk...

Új hozzászólások

  • Minotaur: "– És ez neked kevés?! Mit akarsz?! A pénzedért szeresselek? Vagy azért a hófehér szűzi lelkedért?... (2009.09.29. 13:28) Sötét titkaink
  • Minotaur: Nem mintha egyetértenék a fenti amúgy igencsak feminista általánosítással, de biztos nagy élmény v... (2009.09.17. 23:56) Nem Tess d'Urberville... hálistennek :)
  • Kalap26: Jó volt a könyv... :) (2009.08.20. 18:26) A magányos Barabás
  • Ysteee: úgy néz ki ez a kép, mint "csubakka" :) (2009.08.20. 18:21) Hemingway mosolya

Mi az a rút luk?!

Csak ha végképp nem jöttél rá... Katt ide!

... és mégis szép a világ :)

2009.10.31. 20:53 | Fereste | Szólj hozzá!

Maeterlinck: A kék madár

Azért azt valljuk be, hogy eddig csupa depresszív művet olvastunk. Hálistennek van a főiskolán Gyermekirodalom kurzusom, aminek a keretében csupa gyerek - és ifjúsági történeteket olvasok. A sok negatív világszemléletű életigazság után nagyon jól jönnek ezek a mesék, regények. Nos, mivel Maeterlinck Nobel-díjat kapott, ezért most itt is tudom A kék madarat tárgyalni.

Ki ne ismerné a boldogság kék madarának történetét? A két kisgyerek bolyongását, akik végül otthon lelik meg a madarat? Persze, hogy mindenki ismeri, úgyhogy én most csak egy vonulatot emelnék ki, az egyébként szimbólumoktól és másodlagos, harmadlagos jelentésektől hemzsegő műből.

Tyltyl és Mytyl útra kel, hogy meglelje a boldogságot, rengeteg kalandba, új helyzetbe kerülnek; majd végül hazatérnek, és itt lelik meg a kék madarat. Így vagyunk ezzel mi is: a nagy boldogságra várunk, életünk csúcspontjára, keressük mindenhol, csak épp a lábunk elé nem nézünk. A hétköznapok boldogságáról olyan könnyű megfeledkezni.

"A boldogság:... Hogy vannak-e odahaza boldogságok! De hát te kis boldogtalan, az otthonod úgy tele van Boldogsággal, hogy majd szétverik a kapukat és az ablakokat. Nevetünk, éneklünk, örömöt teremtünk, hogy majd szétnyomjuk a falakat és fölemeljük a tetőket, de hiába minden, te se nem látsz, se nem hallasz. Remélem, a jövőben megjön az eszed. Addig is azonban, szorítsd meg a kezét a legfontosabbaknak. Ha majd egyszer hazatérsz, ezek után könnyebben felismered őket."

Mert hát akárminek lehet örülni, és nem szabad hagyni , hogy a búskomor életfordulatok, helyzetek, emberek (vagy olvasmányok :D ) elvegyék a kedvünket a mindennapok örömeitől. Elvégre is... a világ mégiscsak szép. Még ha néha olyan nehéz is ezt elhinni :)

A bejegyzés trackback címe:

https://arutluk.blog.hu/api/trackback/id/tr631489615

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Címkék: maeterlinck