A rút luk

Irodalmi Nobel-díjasokhoz szólunk hozzá. Nem szakszerű elemzés, nem átfogó életrajz, csak a mi észrevételeink :)

Irodalmi Nobel-díjasok

Tőlük olvastunk eddig

Mi vagyunk...

Új hozzászólások

  • Minotaur: "– És ez neked kevés?! Mit akarsz?! A pénzedért szeresselek? Vagy azért a hófehér szűzi lelkedért?... (2009.09.29. 13:28) Sötét titkaink
  • Minotaur: Nem mintha egyetértenék a fenti amúgy igencsak feminista általánosítással, de biztos nagy élmény v... (2009.09.17. 23:56) Nem Tess d'Urberville... hálistennek :)
  • Kalap26: Jó volt a könyv... :) (2009.08.20. 18:26) A magányos Barabás
  • Ysteee: úgy néz ki ez a kép, mint "csubakka" :) (2009.08.20. 18:21) Hemingway mosolya

Mi az a rút luk?!

Csak ha végképp nem jöttél rá... Katt ide!

Nem Tess d'Urberville... hálistennek :)

2009.09.14. 19:50 | Fereste | 1 komment

Sillanpää: Silja

Ha csak nagy vonalakban kéne leírnom, mi is történik Siljával, valami ilyesmit kéne írnom:
Silja ártatlan, árva parasztleányka, aki szerelembe esik, de a férfi elhagyja, aztán szegény lányt elviszi a tüdőbaj. Ennél unalmasabban nem is lehetne lefesteni a regényt. Meg hát én Thomas Hardy: Egy tiszta nője után sírva menekülök az ártatlan lánykás sztorik elől.

De Silja más. Ő nem egy buta szűzlányka.

A finn paraszti világban Silja tulajdonképpen modern nőként fogható fel szerintem. Egy nő, aki vállalja az érzelmeit, aki szenvedélyesen éli meg az életet, aki nem lát semmi megbotránkoztatót abban, ha különösebb ok nélkül megy a vonzalmai után.
Persze nem enged akárkinek, hiába keverik őt hírbe, a szívét tényleg csak az igazi tudja meghódítani. Nem hezitál, nem szenveleg szüzessége elvesztésén, hanem örül neki, mert őszintén, igaz szenvedéllyel szeretett valakit, és szerette valaki őt.
(Más kérdés, hogy a pasi már másnap lelép, jellemző :) )
 

Silja azért is különleges, mert meglátja az őt körülvevő világ apró szépségeit.Tud örülni a fecskék dalának, a fáknak, ahogy a szélben hajladoznak, vagy a fekete égen hunyorgó csillagoknak. Sillanpää olyan finomsággal festi le ezt a környezetet, olyan hangulatot teremt, hogy szinte azt érezhetjük, egy finn tó partján csücsülünk, és bámuljuk a felhők táncát.

Azt sajnálom, hogy Sillanpää nem szakadt el teljesen a konvencióktól, és az én modern Siljámnak ilyen buta módon kellett meghalnia. Ez a befejezés sajnos igencsak középszerű. Ez a lányka nem ezt érdemelte. :)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://arutluk.blog.hu/api/trackback/id/tr441381956

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Minotaur 2009.09.17. 23:56:53

Nem mintha egyetértenék a fenti amúgy igencsak feminista általánosítással, de biztos nagy élmény volt a finn csávónak a szűzlányka, azért lép le :)

Érdekes egyébként, hogy a modern kori népszerű irodalmat mennyire nem foglalkoztatja az olyan sztereotípiáktól mentes jellemek megjelenítése, mint a "szenvedélyeit megélő nő bűntelen öntudata". Érdekes könyv lehet.
Címkék: sillanpää