A rút luk

Irodalmi Nobel-díjasokhoz szólunk hozzá. Nem szakszerű elemzés, nem átfogó életrajz, csak a mi észrevételeink :)

Irodalmi Nobel-díjasok

Tőlük olvastunk eddig

Mi vagyunk...

Új hozzászólások

  • Minotaur: "– És ez neked kevés?! Mit akarsz?! A pénzedért szeresselek? Vagy azért a hófehér szűzi lelkedért?... (2009.09.29. 13:28) Sötét titkaink
  • Minotaur: Nem mintha egyetértenék a fenti amúgy igencsak feminista általánosítással, de biztos nagy élmény v... (2009.09.17. 23:56) Nem Tess d'Urberville... hálistennek :)
  • Kalap26: Jó volt a könyv... :) (2009.08.20. 18:26) A magányos Barabás
  • Ysteee: úgy néz ki ez a kép, mint "csubakka" :) (2009.08.20. 18:21) Hemingway mosolya

Mi az a rút luk?!

Csak ha végképp nem jöttél rá... Katt ide!

Dancing in the wind

2009.09.14. 20:27 | Fereste | Szólj hozzá!

Yeats: Egy gyermekhez, aki a szélben táncol

Táncolj a part felett;
Mi gondod rá, ha dagad
A víz, a förgeteg?
Csak rázd, rázd sós hajad
Nedves zuhatagát;
Ifjú vagy, mit neked,
Hogy győz bolond, s a vágy
                                                   Betelve szétpereg,
                                                   S a jó munkás halott,
                                                   S a kéve kötést akar.
                                                   Mit bánod, hogyha zokog
                                                   Az óriás vihar?

 Olyan szép ez a kép, ahogy magam elé képzelem. Fúj a szél a parton, kicsit borús az idő, a tenger hatalmas hullámokat vet. Egy kisgyerek hatalmas mosollyal az arcán táncol a parton, a lába a vizet éri. De nincsen semmiféle szép koreográfia, vagy letisztult, balettes mozdulatok... Csak úgy táncol, ahogy egy hétköznapi gyerek táncol, ha zenét hall: összevissza veti kezét-lábát, rázza a fejét, a testét, és egyszerűen jól érzi magát.

Képes-e a felnőtt az ilyen szabad táncra, mikor fejében állandóan a világ igazságtalansága, a munka, a robot, a kötelességek, szerelmi kínok kavarognak? Olyan zsúfoltak a napjaink, annyi terhet cipelünk a vállunkon, hogy a lábaink egészen kővé meredtek, nem táncoslábak már ezek.
Mégis olyan jó néha rátalálni azokra a percekre, amikor magunkban ellejthetjük a saját szabad táncunkat. Ilyenkor nincsenek meghatározott tánclépések, nincsenek szabályok, berögzött, tanult mozdulatok. Csak úgy táncolunk, ahogy a testünk akarja, ahogy jól esik. Ezek a pillanatok a legjobbak, mert nem kell foglalkozni a felnőtt lét gondjaival. Mert újra gyerekek lehetünk.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://arutluk.blog.hu/api/trackback/id/tr351382069

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Címkék: yeats
süti beállítások módosítása