A rút luk

Irodalmi Nobel-díjasokhoz szólunk hozzá. Nem szakszerű elemzés, nem átfogó életrajz, csak a mi észrevételeink :)

Irodalmi Nobel-díjasok

Tőlük olvastunk eddig

Mi vagyunk...

Új hozzászólások

  • Minotaur: "– És ez neked kevés?! Mit akarsz?! A pénzedért szeresselek? Vagy azért a hófehér szűzi lelkedért?... (2009.09.29. 13:28) Sötét titkaink
  • Minotaur: Nem mintha egyetértenék a fenti amúgy igencsak feminista általánosítással, de biztos nagy élmény v... (2009.09.17. 23:56) Nem Tess d'Urberville... hálistennek :)
  • Kalap26: Jó volt a könyv... :) (2009.08.20. 18:26) A magányos Barabás
  • Ysteee: úgy néz ki ez a kép, mint "csubakka" :) (2009.08.20. 18:21) Hemingway mosolya

Mi az a rút luk?!

Csak ha végképp nem jöttél rá... Katt ide!

Csak természetesen

2009.09.14. 20:37 | C.B. | Szólj hozzá!

William Butler Yeats: Lent, a fűzfakertek alján

Down by the salley gardens

Szabó Lőrinc fordítása

Lent, a fűzfakertek alján, találtam a kedvesemet;

Kis lába a füzesben fehéren lépegetett.

Vegyem úgy a szerelmet, mondta, ahogy a rügyet a fa;

De én, fiatal és bolond szív, azt mondtam: nincs igaza.

A folyóparton álltunk, körülöttünk a rét;

Támaszkodó vállamra tette fehér kezét.

Vegyem úgy az életet, mint a füvet a parti homok –

De szívem fiatal s bolond volt, és most folyton sírok.

 

Annyira jó volt ezt olvasni, tele lettem nosztalgiával. :-) Mikor kamasz voltam, én is ilyen komolyan vettem mindent: szerelmet, életet, halált. Talán így van ezzel mindenki. És ezért sírtunk akkoriban sokat. Mióta jobb dolgom is van annál, minthogy sírjak naphosszat, kevésbé veszem komolyan a dolgokat. És így annyival könnyebb és szebb minden. Persze attól még messze vagyok, hogy olyan természetességgel éljek meg mindent, mint a fehérlábú lányka mondja, de törekszem rá. Talán ez a kulcsa a lelkibéke meglelésének. ;-)

Szóval szép ez a vers, könnyed, de mégis fontos. Találjuk meg az élet apró szépségeit. Egyébként ezt a verset akár Sillanpää Siljája is énekelgethetné, miközben tehenet fej. Éppen ő az, aki egész életét olyan természetességgel élte le, hogy csak csodálkozni lehet rajta. Minden érzelme ott visszhangzott a természetben, és fordítva, az ő fehér lelke a világ apró rezzenéseit visszahangozta. És talán a fiú, aki a verset írta, éppen az, aki elhagyta őt. És később keservesen megbánta, hogy azon a nyári reggelen nem vette úgy az életet, mint a füvet a parti homok. Szeretnék hinni benne, hogy így lehetett.

A bejegyzés trackback címe:

https://arutluk.blog.hu/api/trackback/id/tr431382104

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Címkék: yeats
süti beállítások módosítása