Sillanpää: Silja
Mese egy szegény finn lánykáról, akinek szerelme csak halálában teljesül be (és akkor is csak az ő édes kis lelkében).
Nehéz írni erről a regényről: egyszerű, szép, kedves elbeszélés a századforduló finn paraszti világáról, amit a végén felforgat a kommunista forradalom. Egy gyönyörű, tiszta lányról szól, akin nem fog a szóbeszéd, a rosszindulat, a pletyka, akinek balsorsa a szülei életében gyökerezik, akik nem megfelelő házasságot kötötte. A tehetős gazda egyetlen fia elvett egy szolgálólányt. A vagyon elfolydogált a kezeik alatt. A leány, a család utolsó tagja árván nő fel, szolgálóként, elhagyatottan él, még egyetlen szerelme sem teljesedik be. Azután meghal tüdőbajban, mint az anyja, éppen olyan körülmények közt, ahonnan az kiemelkedett.
Az egész olyan szomorú. Kicsit Mikszáthra emlékeztet. Realista és lélekábrázoló. Körforgás.
„Csodálatos, hogy az élet mindig ilyen váratlan élményekkel lepi meg: valami megkezdődik, gyorsan kifejlődik és hirtelen elmúlik.”
