A rút luk

Irodalmi Nobel-díjasokhoz szólunk hozzá. Nem szakszerű elemzés, nem átfogó életrajz, csak a mi észrevételeink :)

Irodalmi Nobel-díjasok

Tőlük olvastunk eddig

Mi vagyunk...

Új hozzászólások

  • Minotaur: "– És ez neked kevés?! Mit akarsz?! A pénzedért szeresselek? Vagy azért a hófehér szűzi lelkedért?... (2009.09.29. 13:28) Sötét titkaink
  • Minotaur: Nem mintha egyetértenék a fenti amúgy igencsak feminista általánosítással, de biztos nagy élmény v... (2009.09.17. 23:56) Nem Tess d'Urberville... hálistennek :)
  • Kalap26: Jó volt a könyv... :) (2009.08.20. 18:26) A magányos Barabás
  • Ysteee: úgy néz ki ez a kép, mint "csubakka" :) (2009.08.20. 18:21) Hemingway mosolya

Mi az a rút luk?!

Csak ha végképp nem jöttél rá... Katt ide!

Nevetés, felejtés, képmutatás

2009.09.05. 01:52 | Fereste | Szólj hozzá!

 

Camus: A bukás

"Egy mondat is elégséges lesz, hogy jellemezze a modern embert: bujálkodott és újságokat falt."

A ma embere életének minden percében védi magát. Vastag páncélt hord, vagy álarcot fest magának, hogy sértetlen maradjon. Legtökéletesebb eszköz ebben a közöny és a felejtés. A számunkra kínos élményeket jó mélyre süllyesztjük tudatunkban, elfojtjuk vagy elnyomjuk őket; mígnem teljesen kikerülnek hétköznapjainkból. Igen ám, de mi lesz az álmainkkal, kalandozó gondolatainkkal, a lelkiismeretünkkel ?

A bukás főhőse az elbeszélés elején a közöny, a hiúság, a képmutatás tökéletes, sikeres, társadalmilag elismert, nők által bálványozott embere. Ártatlanokat véd, vakokon segít, feláldozza magát, mindezt persze nem azért, mert valóban jó ember, hanem mert a jó szerepében tetszeleg (így van ez mindannyiunkkal, ha jól a lelkünk mélyére nézünk, és őszinték vagyunk).

Ám egy éjjel különös nevetést hall, tiszta, békés kacajt. Majd nem sokkal ezután hagyja, hogy egy lány belevesse magát a folyóba. Nem fut segítségért, nem ugrik utána. Odébbáll és próbálja elfelejteni a történteket.

Természetesen nem sikerül korábbi életét folytatnia, bizonytalan lesz, nem bízik magában, és az emberek megbecsülését is elveszti. Ezért inkább nyíltan felvállalja, hogy képmutató, és a hozzá betérőknek Megváltó módjára prédikál és vezekel, természetesen nem őszintén. Mert célja, hogy a szerencsétlen újságolvasók és bujálkodók sirámait hallgatva felülkerekedjen és uralkodjon rajtuk, hiszen ők nincsenek tisztában saját képmutatásukkal,míg ő igen.
Eléri ezt a célját, lehetne szabad, elégedett, boldog. De ő mégis néhanapján hallja azt a bizonyos nevetést.

Erről Kundera jutott eszembe, éppen A nevetés és felejtés könyve. Ezt írja a kétféle nevetés közül az egyikről, ez az, amit szerintem főhősünk is hall :

"Amikor az angyal először hallotta az ördög nevetését, megdöbbent... jól tudta, hogy ez a nevetés Isten ellen és Isten művének ellen irányul. Tudta, hogy gyorsan reagálnia kell valahogy, de védtelennek és gyengének érezte magát. Mivel semmi se jutott eszébe, utánozni kezdte ellenfelét. Kinyitotta a száját, és hangskálájának magasabb fekvéseiben szaggatott, akadozó hangot hallatott... és ellenkező értelmet adott neki: ellentétben az ördög nevetésével, amely a dolgok értelmetlenségére mutatott rá, az angyal kiáltozása örülni akart annak, hogy milyen okosan van elrendezve, milyen jól van kigondolva a világ, hogy milyen szép, jó, és ésszerű benne minden."

Nemcsak a nevetést hallja, de azt is kívánja, bár azon az éjen kimentette volna a fekete ruhás lányt. Bár ne nyílt volna ki a szeme, és az öntudatlan képmutatók elégedett életét élhetné. És amszterdami magányában, falán A feddhetetlen bírákkal a bűntetésére vár.
(De persze ez is csak képmutatás :) )

 

A bejegyzés trackback címe:

https://arutluk.blog.hu/api/trackback/id/tr661328966

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Címkék: camus