Shaw: Összetört szívek háza
Van egy ház, ahol fittyet hánynak mindenféle formaságra. Ahol nem számít, mit szokás vagy mit illik tenni. Ahol vonzások furcsa hálójába ragadva, mindenkinek sebes a szíve.
Ha járókelőként betekintünk a ház ablakán, csak ennyit látunk: van egy szenilis, vén tengerész; van két lánya, akik minden férfit elbűvölnek, függetlenül attól, hogy házasok; és van egy hazudozó, nőcsábász, lusta férj. Ide csöppen egy fiatal leányka apjával és idős kérőjével együtt.
De ha belépünk az ajtón, és szóba elegyedünk velük, akkor rájövünk, hogy nem őrültek ezek az emberek, csak végtelenül őszinték. Nem hordanak álarcot, nem húzzák magukra a normális élet palástját, mert abban a világban, ahol élnek, ahol összetört a szívük, csak az őrület lehet normális.
Minden porcikájukkal természetesek: nem hadakoznak a természetükkel, átadják magukat minden szenvedélyüknek, minden vonzalmuknak, és közben nem csapnak be senkit (de ettől még tönkretesznek sokakat).
Vendégeik: Ellie, a fiatal lányka, aki kezdetben ártatlannak tűnik, de végül ő lesz az egyik legtermészetellenesebb alak. Nyíltan vállalva ugyan, de mégis érdekházasságot szeretne kötni. Két gyakorlatias, megfontolt, két lábbal a földön járó férfiember, akikre halál vár. Pusztuljanak a józanok és képmutatók. És egy művészember, aki kívül áll a ház furcsa, veszedelmes vonzásán, aki csak szépen, tisztességesen teszi a dolgát.
Kész kavalkád és őrület. Lehet-e másmilyen a háború sújtotta világ?
