Shaw: Warrenné mestersége
Kamaszkorunkban mindig hadakozunk a szüleinkkel, direkt mindent másként csinálunk, és ezerszer elhatározzuk, hogy mi nem fogunk úgy élni, mint ők. A családi harcban sokszor úgy megsebezzük egymást, hogy szülő és gyermeke ugyanazon ház két különböző ágyán sírja át az éjszakát, a másik miatt bánkódva.
Aztán egyre többen mondják nekünk: Szakasztott az anyja... Most ezt úgy csináltad, mint az édesanyád... És egy nap borzalmas beletörődéssel vesszük észre, hogy tényleg: ugyanolyan vagyok, mint az anyám...
Warrenné és lánya tulajdonképpen nagyon hasonló személyiségek. Mindketten szókimondóak, férfiasak, gyakorlatiasak, a társadalmi konvenciókon felül állók. De a különböző neveltetés és generációs különbség elsodorja őket egymás mellől. Vivie képes túllépni anyján, de ha belegondolunk, ezt is csak neki köszönheti.
Warrenné a prostitúcióval keresett bőséges pénzén neveltette lányát a legjobb iskolákban, sőt, Vivie diplomát is szerzett. Az anya csak jót akart a lányának: legyen jó élete, tanuljon, okosodjon, ne kerüljön abba a nyomorba, ahonnan ő elindult. Még a konvenciók betartásával is megpróbálkozott, de persze ezzel csak nevetségessé tette magát. Szegény Warrenné nem is sejtette, hogy jóindulata szakítja majd el lányától.
Warrenné túl közönséges ahhoz, hogy vagyona felhalmozódása után valami másba fektesse pénzét, vagy felhagyjon a prostitúcióval. Ő már bekerült a mókuskerékbe, a pénz örök bűvkörébe, amiből nem tud szabadulni.
Lánya ezzel ellentétben már előrébb jár. Önálló, autonóm nő lesz ő is, de úgy, ahogy anyjának nem sikerült: becsületesen.
De ahhoz, hogy Vivie ezt az utat bejárhassa, és sikerüljön egyáltalán a választásig eljutnia, szükség volt Warrenné ama bizonyos mesterségére. Anya és lánya ugyanúgy pionír - csupán más korban, más eszmék között.
