A rút luk

Irodalmi Nobel-díjasokhoz szólunk hozzá. Nem szakszerű elemzés, nem átfogó életrajz, csak a mi észrevételeink :)

Irodalmi Nobel-díjasok

Tőlük olvastunk eddig

Mi vagyunk...

Új hozzászólások

  • Minotaur: "– És ez neked kevés?! Mit akarsz?! A pénzedért szeresselek? Vagy azért a hófehér szűzi lelkedért?... (2009.09.29. 13:28) Sötét titkaink
  • Minotaur: Nem mintha egyetértenék a fenti amúgy igencsak feminista általánosítással, de biztos nagy élmény v... (2009.09.17. 23:56) Nem Tess d'Urberville... hálistennek :)
  • Kalap26: Jó volt a könyv... :) (2009.08.20. 18:26) A magányos Barabás
  • Ysteee: úgy néz ki ez a kép, mint "csubakka" :) (2009.08.20. 18:21) Hemingway mosolya

Mi az a rút luk?!

Csak ha végképp nem jöttél rá... Katt ide!

A megszokásról

2009.08.16. 16:00 | Fereste | Szólj hozzá!

Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja

De előbb Dosztojevszkij:

"Hol is olvastam egyszer, hogy egy halálraítélt a kivégzés órájában elmélkedni kezd... : ha valahol magasan egy sziklán annyi tér volna, amennyin két lábát meg tudja vetni, köröskörül szakadék, tenger, örökös sötétség, örökös magány és viharzúgás, és úgy kellene állnia azon a tenyérnyi helyén egész életén át, ezer évig, az örökkévalóságig, akkor is azt választaná, csak meg ne kelljen halnia most, csak maradjon az élet, az élet... Igen, akárhogy is, de élni, élni, élni!"

És a sziklán vacogó szánalmas kis emberalak lassan megszokná sivár életét. Lehet, hogy beleőrülne, de megszokná, és tengetné hátralevő napjait, ahogyan és ameddig csak lehet. Mi egy ilyen faj vagyunk: mindenhez képesek vagyunk alkalmazkodni a végletekig ragaszkodva (lehet hogy nyomorúságos) életünkhöz.

"Suhov most nem haragszik senkire, semmire, se a hosszú ítéletre, se a hosszú munkanapra, arra se, hogy megint nem lesz vasárnap. Most csak egyet gondol: túléljük! Túlélünk mindent, s Isten segítségével minden véget ér!"

De Szolzsenyicin tovább megy: lehet-e boldog az ember a megszokások börtönében? Mikor minden emberi gondolat a létfenntartás, a túlélés, a vegetálás körül forog, lehetünk-e akkor elégedettek? Lehet-e akkor csak egy jó napunk is?
Ivan Gyenyiszovics olyan életet alakított ki magának a fegyenctelepen, ami a legnagyobb kegyetlenségek közepette is hozhat örömöt. Pl. dupla adag ételt sikerül szereznie, vagy be tud csempészni egy pengét lebukás nélkül. Itt ez jelenti a derűs pillanatokat, és Suhov képes arra, hogy ezt belássa. Már nem számolja kétségbeesetten a hátralevő napokat, hagyja, hogy az idő elmúljon felette, és lehetőleg kiélvez minden apróságot.

A megszokásból boldogságot kovácsol? Sokszor tévesztjük össze ezt a kettőt: azt hisszük, az életünk jó mederben folyik, felhőtlenül örülhetünk, holott igazából csak a megszokások kényelmes körforgását élvezzük.
Nem, Suhov nem téveszti össze ezeket. Legjobb napjai is csak majdnem boldogak. Ez a legtöbb, amit megtehet.

A bejegyzés trackback címe:

https://arutluk.blog.hu/api/trackback/id/tr11313141

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Címkék: szolzsenyicin