A rút luk

Irodalmi Nobel-díjasokhoz szólunk hozzá. Nem szakszerű elemzés, nem átfogó életrajz, csak a mi észrevételeink :)

Irodalmi Nobel-díjasok

Tőlük olvastunk eddig

Mi vagyunk...

Új hozzászólások

  • Minotaur: "– És ez neked kevés?! Mit akarsz?! A pénzedért szeresselek? Vagy azért a hófehér szűzi lelkedért?... (2009.09.29. 13:28) Sötét titkaink
  • Minotaur: Nem mintha egyetértenék a fenti amúgy igencsak feminista általánosítással, de biztos nagy élmény v... (2009.09.17. 23:56) Nem Tess d'Urberville... hálistennek :)
  • Kalap26: Jó volt a könyv... :) (2009.08.20. 18:26) A magányos Barabás
  • Ysteee: úgy néz ki ez a kép, mint "csubakka" :) (2009.08.20. 18:21) Hemingway mosolya

Mi az a rút luk?!

Csak ha végképp nem jöttél rá... Katt ide!

Nehéz klisék nélkül

2009.08.12. 22:53 | C.B. | Szólj hozzá!

„az öreg holdat az Isten csillagokra aprítja fel”

Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja

 

 

 

 

Tanúságtétel. Valami olyan dologról, amiről tudni kell, amit ellenezni kell. De nagyon távol van. Ritkán tudja az ember lánya igazán átérezni. Szerencsére. De itt valahogy, nem a hivatalos szomorú módon, de sikerült. Talán azért, mert Szolzsenyicin tényleg átélte.

 

Az ilyen, borzalomban született tanúregényekről nehéz klisék nélkül beszélni. Ami fontos volt nekem, az olvasónak: humor, izgalom, az unalom teljes hiánya. Mindazt megadta nekem a regény, amit ott, a munkatáborok világában a szereplőknek nélkülözniük kellett. Legalábbis ezt gondolja a naiv, távoli utód. Azonban a végére rájöttem, hogy ez nem így van. A szörnyű körülmények közt is ki lehet alakítani egy élhetőbb ritmust. Amitől a rab úgy érezheti a fegyenctelepen, hogy „eltelt egy felhőtlen, majdnem boldog nap”. A talpraesettség győzelme. Vagy ez is csak látszat? (Merül fel bennem a kétely: „a fogoly gondolata – az se szabad, egyre ugyanakörül forog…”) A nyomor megvetése.

Suhov közben mégis elszakad a családjától, a „rendes” életétől. „Levelet írni most olyan, mintha egy szunnyadó, feneketlen tóba kavicsokat dobálna.” Értelmetlen: ő se érti az otthoniakat, és azok se őt. Mások a gondjaik, más léptékű a küzdelmük. Például az élelemért: a táborban állandó harc folyik a rossz ételért, mert még az is az életben maradást jelenti. („… hogyan is étkeztek azelőtt a faluban: jó nagy darab húsokat ettek. A táborban Suhov rájött, h ez helytelen volt. Enni viszont kell, mégpedig úgy, hogy minden gondolat az evés körül forogjon…”)

Még egy dolog: ugyan konkretizálva van a hely, az események, de nincs benne kimondott gyűlölet egy konkrét hatalom ellen. A láttató leírás által ítél(tet) el minden hasonló tábort és rendszert. Talán azért van ez, mert ezt a regényt még a száműzetés előtt írta Szolzsenyicin. Nem tehette meg, h nyílt kritikával illesse a hatalmat. (De még ezért is megbírálták.)

 

Azt hittem, nem fog tetszeni, és mégis.

A könyv lényege, kimondva is benne foglaltatik:

„Ide figyeljen, a művészet lényege nem az, hogy mit, hanem hogyan.”

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://arutluk.blog.hu/api/trackback/id/tr51306082

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Címkék: szolzsenyicin