Thomas Mann: A Buddenbrook ház
Egy klasszikus családregény, tele szomorú sorsokkal, csalódásokkal, az élet kudarcaival. A német kereskedők gyakran utaznak a tengerhez vakációzni, kikapcsolódni, betegséget kúrálni. De a sanyarú Buddenbrookok életében a tenger valami mást, többet jelent: ők a hullámok közé bújva rejtőznek szerelmi bonyodalmak, létfenntartási nehézségek, kudarcok elől.
"Miféle emberek azok, akik jobban kedvelik a tenger monotóniáját? Azt hiszem, olyanok, akik túlságosan sokáig és mélyen beleláttak a rejtett dolgok bonyodalmaiba, semhogy legalább a láthatóktól ne követelnének mindenekelőtt egyet: egyszerűséget..."
Antonie Buddenbrook: A kacér és büszke kisasszony kezét förtelmes, de gazdag férfi kéri meg. A lány ki nem állhatja az aranyszakállú piperkőcöt. Mit is lehet tenni? Travemündébe kell menni, hogy a tengeri vakáció észhez térítse a leányzót. S mi történik a tengernél? Tony megismeri az igaz szerelmet, a valódi társat, a lehetőséget a haladó gondolkodáshoz. Egy csak a baj, az ifjú szerelmes nem vagyonos. Tony hazatér, s néhány hétnyi boldogság után igent mond a rosszra. Soha életében nem lesz igazán boldog, csupa rossz döntést hoz, s megmarad a jószívű, de tyúkeszű asszonyok körében. Hányattatott életében, mint békés szigetre gondol a tengernél töltött hetekre.
Az ifjú Johann Buddenbrook: Szegény, gyenge gyermek sehogy sem tud megfelelni a család elvárásainak. Ő nem egy vérbeli kereskedőpalánta, nem szeret emberek közt lenni, nem szereti a fiús dolgokat, nincs benne semmi életrevalóság. Az iskola követelményei magát a poklot jelentik a kisfiúnak. Minden nap kész kínszenvedés, fél a megaláztatástól, édesapja fürkésző szemétől... kevésen múlik, s a kis Hanno néma zokogásba kezd. Csak egy hely van, ahol a fiúcska szabad, boldog; ahol nincsen iskola, nem követel tőle senki semmit: ez a travemündei tengerpart. A szünidő maga a mennyország, a hullámok elmossák a félelmeket és kudarcokat.
Thomas Buddenbrook: A családfő egész életében pedáns kereskedőéletet élt. Korán átvette a cég vezetését, minden erejével annak gyarapításán volt, hogy a híres Buddenbrook névnek megfeleljen. Csak ő tudja, hogy mennyi lemondással jár ez. Ifjúkori szerelméről, továbbtanulási terveiről mond le, de hiába minden, a család bukását nem tudja megakadályozni. Látnia kell öccse elzüllését, huga (Antonie) szerencsétlen házasságait, s hogy fia (Johann) képtelen a cég továbbvitelére. Minden napja egy színjáték: az élet értelmét keresi ebben a kuszaságban, riadt és űzött; mégis a tisztes polgár álarcát hordja. Egyszer kirándulást tesz Travemündébe, s végre itt, csupán egy kis időre, megnyugvást talál.
"Széles hullámok... Jönnek és szétporlanak, jönnek és szétporlanak, egyik a másik után, vég nélkül, cél nélkül, egyhangú zűrzavarban. És mégis megnyugtat ez és vigasztal, mint valami egyszerű és szükségszerű dolog. Mindegyre jobban megszerettem a tengert..."