Le Clézio: Az afrikai
Számomra a gyerekkor valami titokzatos végtelen, aminek csak darabjait tartom a kezemben. Mint mikor szép kavicsokat, vagy kagylókat találunk a tengerben, és emlékül kis ládikába zárjuk. Így gyűjtöm én is gyerekkorom történeteit. De a sok darabka nem áll össze egységes egésszé. Én nem tudok visszaemlékezve pontosan írni arról, mi is történt velem, mikor gyerek voltam.
Le Clézio bezzeg nemcsak a saját afrikai gyerekkoráról tud írni, hanem megkísérli rekonstruálni az édesapja történetét is. Apa és fia egy regényben, ez Az afrikai.
Az apa történetét kicsit kétkedve fogadtam. Olvastam jónéhány aparegényt, és bennem mindegyik olyan furcsa érzést keltett. Miért akarják az írók újraírni a szüleik történetét? Önigazolás ez saját magunknak, hogy ezért és ezért lettünk olyanok, amilyenek? Rendezni akarunk valami soha ki nem mondott konfliktust? Meg akarjuk érteni őket? Le Clézio elképzeli, hogy apja és anyja Afrika szavannáit járva micsoda boldogságot éltek át, milyen vad szabadságot éreztek, hogyan szeretkezhettek a fülledt éjszakában egy partmenti kunyhóban. Le Clézio úgy gondolja, hogy a végtelen szabadság, amit Afrika adott a szüleinek az, ami az ő, a gyerek lelkébe is beköltözött. Nem csupán romantikus képzelgés az egész? Még ha meséltek is róla, ha hallott is történeteket, hogy írhatja meg a gyerek az apa regényét ilyen objektívan? Szerintem a szüleinket mindig gyerekszemüvegen keresztül fogjuk látni, fele rajzfilmfigurás ragtapasszal leragasztva, esélyünk sincs az egészet megérteni. És nem is kell. Hiába írunk a szüleinkről, azzal nem kerülünk közelebb hozzájuk, nem is rendezünk velük konfliktust, önmagunkat meg pláne nem ismerjük meg. Maximum valami képet erősítünk magunkban, a múltnak egy a gyerek által újraírt ideáját. Persze én is vadregényes kalandokról ábrándozom, ha apám és anyám szerelmére gondolok. De ki tudja, hogy így volt-e.
Viszont a gyerekkor, az egészen más. Ezek valóban átélt élmények, nem találgatások olyan időkről, mikor az író meg sem született. Le Clézio anekdotái arról, hogy testvérével hogy vadásztak a hangyákra, hogy döntötték le a termeszvárakat, hogy számolták a mennydörgés után, milyen messze van a vihar, mindez elragadó. Sok-sok színes kavics, amit a gyerekkor tengere partra vetett.
